Vízgőz és majális

A repülőút különösebb esemény nélkül telt. Balti tenger - Szentpetervar - Moszkva - Szibéria - Mongólia útvonalon repültünk.

Az Urált keresztezve átrepültünk az őshaza felett. 
Ríszpekt Árpád népének, hogy ilyen messziről át tudtak lovagolni a Kárpát medencébe.
Kinába érkezve  Rocky4 - Sztelón megérkezik Oroszokhoz repülőtér - fíling. Merev arcú katonák vigyázban. Egyikre rábólintottam. Visszabólintott. Kiérve a csarnokból a levegőre harminc fokos nyári meleg fogadott, ahogy kiléptünk a csarnokból. Mint ferihegyen a reptér előtt a diszpécserpultnál kaptunk egy taxit. Öreg jószág - zöld kinai gép, taxisofőr plexivel elszeparálva. Szót nem beszél angolul.
(Mai nap négy taxiban ültünk , senki sem beszélt angolul. Ha kérdezel valamit akkor azt mondják "yes")

Elindultunk az autópályán be a városba, egyórás út várt ránk.
Viszont eddig Kína semmi különös, mintha a régi Csehszlovákiában járnék Brno és Ceske Budejovice között.
Indiában járt emberektől hallottam az "indiaszagról", a fűszerek illatáról ami összekeveredik a melegben utcán élő emberek szagával és adja a jellegzetes és összetéveszthetetlen indiaszagot.
Aki evett már rákos csipszet annak van fogalma róla, milyennek képzeltem el a Kina szagot korábban. És hirtelen elkezdtem érezni! Talán a sofőrből jön, vagy a kocsiból, esetleg a vizekből amik mellett elhaladtunk nem tudom, de a Csehszlovákia-érzés helyét kezdte átvenni a rákillatú Kina.

Aztán megláttam a füstöt: A kina szag valójában a felforrt hütőviz volt ami a szellőzőnyilásokon elkezdett beszivárogni az utastérbe.

Sofőröm mandarin káromkodással adta tudtunkra a gixert, majd az autopályán leállva, motorháztető fel és két lityó hideg desztillált? viz utántöltésével próbálkozott első körben. 

Nem adta fel, hogy minket elvigyen a hotelbe, pedig a legjobb az lett volna ha ott trélert hivat. Ehelyett fele sebességgel a leállósávban  haladva közelitettük meg a várost és amikor az autó rángatni kezdett, csak levette a gyújtást és gurultunk a lendületből, közben hült a motor. Menet közben gyújtás rá mint az ifjú Anakin tette az SW1 emlékezetes podrace versenyében és pár kilométert mentünk megint mig újra elkezdte a kocsi a rángatást. Három-négy ilyen széria után azonban feladta és intett, hogy vége. Index, utolsó lendülettel legurultunk az autópályáról majd már az út szélén állva leintett egy kollégát.
Így - váltott lóval értük el a szállodát.

Hotel az tip-top: szoba tágas, fürdőszobában nagy zuhanyzó + fürdőkád is van. Ajándék ásványvíz minden nap - mert jobb nem kisérteni a fertőzést, ajánlott fogat sem csapvizzel mosni. Zuhany után két óra ájulásszerű alvás, amit a repülőgépen aludtunk az nem volt túl sok. Kollégámnak aki a héten szintén itt dolgozik a mai nap volt egyedül lehetősége, hogy nanjingi múzeumokat, híres helyeket megnézze, mert egyébként mire befejezzük este a munkát ezek már bezárnak.

Kilépve az utcára rögtön megtapasztaltuk milyen is a kinai járda, ahol mindenféle két-háromkerekü biciklik, motorok a gyalogosok között cikáznak, hol jobbról, hol balról kerülnek és mindenki dudál.

Más reflexek kellenek ide! Közben meglátom életem első riksáját. 

Emberek egy részén maszk de a levegő nekem meglepően tiszta, lehet, hogy csak Jacko rajongók, bár nem moonwalk-olnak. 

Meleg van, ezerrel süt a nap. Most-itt érzem elősször, hogy egy teljesen más világba kerültünk. Taxiba ültünk, először a Konfuciusz templomot és környékét szeretnénk megnézni. Ott hatalmas tömeg az utcákon. A háromnapos május 1 utolsó napja van, mindenki az utcákon. Majálisoznak. Az emberek egy része leplezetlenül bámul, mint amikor mi láttunk elősször négert. Van aki közös fényképet szeretne. 

Kifőzdék sora és szag nem michelin csillagos.

Másik utcában állatkereskedések egymás mellett. Elég méltatlan körülmények között összezsúfolva kis kalitkákban nyulak, kutyák, macskák, kis malacok és akváriumokban rengeteg díszhal.

Ekkor már olyan erősen sütött a nap, hogy létrejött az első kínai üzlet, egy fehér baseball sapkát alkudtam le ügyetlenül, de legalább a napszúrás már nem fenyegetett innentől.

Konfuciusz Tempom:

Voltunk még egy csoda helyen: Dr. Sun Yat-sen mauzóleumában, ahol én a pilis kiránduló életemben elősször, kínai erdőben sétáltam -

de ez legyen már egy másik bejegyzés...