go-live

Ma reggel megvolt a Go-Live. Ez azt jelenti, hogy mostantól a mindennapi munkában használják azt a fejlesztést amihez én is hozzátettem a munkámat az elmúlt hónapokban.

Szombat este még együtt sétáltam a két magyar kollégámmal a Jangce partján Shanghaiban a felhőkarcolókkal szemközt a "budai" oldalon - ma reggel pedig egyikük Singapore-ból, másikuk ismét Nanjingból és pedig Shanghaiból támogatom az éles indulást - közben chaten tartjuk a kapcsolatot. A hangulat különleges, izgalom tapintható a levegőben. Előző este átnéztem a beállításaimat, de még gyorsan valamit módosítani kell. Oké, mindjárt elindulunk. Kicsit, mintha egy katonai bevetésen lennénk.
Elindult az első szingapuri számla a rendszerben. Ez az !
Megvolt ma az utolsó "tudás-átadás" is: telefonon hallgatott az otthon dologzó shanghai kolléganőm és a nanjingi irodában dolgozó kollégák. Közben megosztom a képernyőmet és mindenki azt látja ami rajta van. Már régóta használom de még mindig lenyügöz. Volt már, hogy valamit meg akartam tanulni, időpontot egyeztettem a mexikói kollégával délután, megosztotta a képernyőjét és szépen megmutatott mindent húsz perc alatt. Holnap behozza William megmutatni az IPad-jét.
Nagyon kíváncsi vagyok erre a kütyűre, jól megtaperolom majd.

Ez az utolsó estém itt: Shanghai étterembe vittek a kollégák. Nagyon finom egészben sült édes-savanyú halat ettünk és egy annyira hasonló csülköt ami otthon egy bableves mellé is elmet volna. Persze volt megint terülj-terül asztalkám báránnyal, disznóhússal, sült rákkal, kacsával. Csak köret nem volt megint. Végén pedig az elmaradhatatlan vékony görögdinnye szeletek. Amikor ezt kihozzák lehet tudni, hogy lassan vége a vacsorának. Aki szereti a dinnyét annak ez itt a paradicsom: Ezen a környéken 11 hónapon keresztül van görögdinnye. Eddig ez a kínai vacsora volt aminek a fűszerezése legjobban emlékeztett az otthoni ízekre.

Holnap még fél háromig dolgozom, négy előtt indul vissza a vonatom Nanjingba.
Egy estét megalszom ott és szerda reggel onnan indulok haza.
Időben indulok, mert lehet megtalál megint a felforrós vizü taxisofőr.

Itt voltam két és fél hetet és szinte semmit nem tudok erről az országról.
Jónéhány indulás előtti hiedelem, teóriám viszont megdőlt:

Végig ettem mindenfélét, gyakorlatilag beállítottam a magyar hotpot rekordot
és egyszer sem volt semmi gondom kajából kifolyólag. Megmosolygom magamat, hogy
második nap visszadtam a KFC-ben a kolámat: nekem olyat adjon amiben nincs jég !
Fogat is csapvízzel mosok már napok óta. (Kollégáim kezdettől)

Kinaiak nem büdösek. Épp ellenkezőleg: Az utca embere nagyon ad magára, ápolt és a cipője mindig tiszta.

Nem nagyon láttam csúnya lányt. Ezeket valószinű bezárhatják valahová.
A kis JóbarátokBandika fasziknak is jó nőjük van miniszoknyában magassarkokon.
Aztán lehet, hogy már feltalálták a robotokat, csak titokban tartják...

Aki hajt annak nincs szombat, nincs vasárnap.
A többiek viszont mentalitásra nekem olyanok mint az olaszok.

Kína illata sem a rákos csipsz már nekem, hanem a hotpot levének átható füszeres illata bűze és az utcai robogószerelőknél a leeresztett fáradtolaj szaga.