Shanghai arcok

Két napja Shanghaiban.
Péntek délután - még az esti csúcs előtt - indult a vonatunk.
Még így is joggal pályázhat a "legjobban bánt elszalasztott fénykép" díjára az a kép amit akkor lőhettem volna amikor felülről bementünk a peronok közé és mozgólépcsőn ereszkedtünk le a vonatunkhoz: ESZEMENT hosszú szerelvény állt a sín mellett és ameddig a szem ellátott feketélettek az emberek a vonat mellett. Mintha valami filmben lettem volna.

200-zal a vonatablakból fényképezve így néz ki egy rizsföld:

Shanghai vasútállomásról kilépve rögtön látszott, hogy ez most egy teljesen más város lesz. Felhőkarcoló ahová nézek.
Röviddel a szállodába érkezés után az esti fociedzéséről befutott William. Egy sör a bárban amíg a többiek átértek a szállodájukból és mivel egyik kollégám venni szeretett volna, máris elindultunk elektromos könyv nézőbe.

Hatalmas, szórakoztatóelektronikát áruló áruházak vannak a városban: beletellett pár percbe míg megértettem mi is ez...
Nem egy bolt hanem "elektro-butikok" százai egy többszintes áruházban.
Van aki egy-egy márkára specializálódik, másoknál szélesebb választék van, de jellemzően egy bolt az vagy csak egy pult vagy maximum 5-6 négyzetméter. Luj-t az egyik boltnál ismertem meg, ahol miután feltettem a kérdést rögtön leültettek az eladók és ahányan voltak annyifelé szaladtak. Később visszatértek egy elég gagyinak tünő ebook olvasóval de el is rohantak megint. Pár perc közös üldögélés után elérkezettnek láttam az időt, hogy bemutatkozzak - így tudtam meg, hogy az álmos tekintetű, valószinűleg szintén a sztoikus filózófiákat és a tao-t előnyben részesítő fiatalember neve Luj.

"Mikor a szépet megismerik,

felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyû megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas es mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s késõbbi követi egymást.

Ezért a bölcs
sürgés nélkül mûködik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erõlködik,
alkot, de mûvét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült mûvét nem félti,
s mert magának nem õrzi,
el se veszíti."

(Lao-Ce: Tao Te King - Weores Sándor fordítása)


Szemmel láthatóan hiányzott belőle a társaira jellemző mérgezett egérszerű rohangálási kényszer, nyugodt taoista ember módjára üldögélt mellettem. Még két pohár puer tea és ottmaradok mandarint tanulni vele. Két perc múlva valószinüleg végzett a meditációjával és elkezdte az előtte látható ebook olvasót darabjaira szétszerelni: kivette a nyomtatott áramkört, majd szép módszeresen belülről lefeszegette az összes gombot is. Megnézte az eredményt majd megpróbálkozott az összerakással.

Este megint egy kantoni étteremben ettünk. Először tartottam a kantoni (Guadong) éttermektől, mert úgy tartják hogy ők azok akik mindent megesznek aminek négy lába van - kivéve az asztalt, mindent ami úszik - kivéve a csónakot és mindent ami repül - kivéve a repülőgépet.

A csípőst újrafogalmazó csirke, zöldséges tészta, mogyóróvajas szószban honkongi rice-noodles, zöldséges tészta, palancsintatésztával sütött rák: Nyuszi McFly-ok voltunk de nem ma volt az este amikor halfejet kivántunk.

Másnap, városnézés címszó alatt a Jangce másik partján található parkot néztem meg. Erről a környékről - különösen a folyópartról este majd turisták ezrei nézik a szemközti, kivilágított felhőkarcolókat.

A jobboldali sörnyitóra emlékeztető épület volt nemrég még a világ legmagasabb épülete de aztán gyorsan beelőzték. Némi bizakodásra adhat

okot, hogy mellette már folyik egy - még magasabb felhőkarcoló építése.

Itt az aktuális lista:

Sétáltam egyet a szép parkban, ahol mint szinte mindenhol Kínában - egy csomó kínai van. A "leülök egy tavacska partján a padra és tíz percre egyedül leszek" - na az itt nem működik! Kínában az ember, ha nincs külön szobája szinte sosincs egyedül.

Kezdett szürkülni, kimentem a folyópartra. Ez a budai oldal. Jangcén néhány kirándulóhajó úszott és a kompok szállították az utasokat a két park között. Néhány perces séta után megálltam.

Barátságos fiatal fiú szolított meg: honnan jöttem? Most elmaradt az ilyenkor szokásos magyarázkodás ( Nem, nem vagyok éhes! ) - vágta, hogy hol van Magyarország.

Tobinak hívják, végzős angol-japán szakos hallgató az ország északnyugati csücskéből. Hogy fedezze a tanulmányai költségét a sörnyitó-irodaházban dolgozik egy japán cégnél. Hétvégénként kijön ide és túristákkal próbál beszédbe elegyedni, hogy fejlessze az angolját és tágítsa a világnézetét.

Elbeszélgettünk mindenféle dologról, mesélt az otthon élő szüleiről, a kettőnk közötti közös dolgokról és különbségekről. ( Kinaiak elég nyiltan kérdeznek és válaszolnak pénzzel kapcsolatos kérdésekre. Mikor megkérdezte és megmondtam a North Face dzsekim árát, azt mondta, hogy neki ez három havi kajapénze ) Közben befutottak a kollégáim. A felhőkarcolók ötödik sebességre kapcsoltak - bedobtak mindent ami fénytechnikailag a tarsolyukban volt. A Jangcén elúszott egy hatalmas kirándulóhajó két sárkánnnyal az elején.

Ideje lenne indulni vissza lassan a szállásra. Tobi javasolta, hogy ne taxizzunk drága pénzért, hanem menjünk át komppal a Jangcén. 2 Juan: még a metrónál is olcsóbb. Megvettük a jegyeket, mivel pont most ment el egy komp a szemünk előtt, a pontonon várjuk elsőként hogy felszálhassunk a következőre. Közben elkezd gyűlni mögöttünk a tömeg, tíz perc alatt több százan várnak velünk. Megjön a komp, indulunk a kabinba és legnagyobb meglepetésünkre a tengernyi kínai elkezd rohanni befelé. Mit rohannak ezek? Hát a székekhez rohannak, hogy ülhessenek a tízperces úton...

Na végül összejött, hajózom a Jangcén ! Nem kajakban - de ez is nagy élmény.

Tobival még vacsoráztunk egyet egy bevásárlóközpont éttermében aztán elbúcsúztunk egymástól. Adott telefonszámot, emailcímet - ha bármikor

olyan helyzetbe kerülök, hogy nem tudok kommunikálni csak hívjam és kisegít.

Bevásárlóközpont előtt legalább száz ember vár taxira szépen, nyugodta a diszpécsernél. Lúzerek, gondolom és előrébb megyek ötven métert - fogok én taxit magamnak. Hát nem - minden taxiban ülnek, hiába intem le őket.

Csak fekete-vállalkozók állnak meg és ajánlgatják szolgáltatásukat.

50 Yuan - ne viccelj oreg, 20-ert vittek át a másik partra (600Ft)

Vegul beadom a derekam egy kis mikrobusz áll meg, 40-re alkudom es elindulunk. Dagadt vagyok - mondja a taxisofőr mert alig tud tőlem váltani a WagonR szerű jármüben. "A kocsid kicsi bro" válaszolom, de nem érti. Elkezd dúdolni, mondom neki hogy énekeljen nekem valami kínai dalt, ha már dupla áron megyünk. Nem énekel :( Megérkezünk a hotelhez.

Az út szélén áldogáló strici már ismerősként üdvözöl. Ma akció van: 2 sör jár 1 lány mellé a csak ötven méterre található bárban. Csak úgy tudtam lelépni, hogy elfogadtam a névjegykártyáját. Kédeztem weboldala nincs -e, mondta, hogy jó ötlet elgondolkozik rajta ...

Jólesik a bekészített hideg Tsingtao sör a szobában.

Jóéjt Shanghai.