2010. május 18., kedd

szerelemvonat

Vasútállomás. Bárhol járok, ha tehetem, kimegyek és ott őgyelgek, leülök egy padra vagy egy sör mellé. Nézelődöm.


Voltam kinn Rómában a Terminin, Barcelonában a Placa Catalunya-n, Brusszelben a Centrálon, Helsinkiben is és most legutóbb Münhenben a HoptBanhofon.

Ha már ottvagyok, szeretek vasútállomáson enni valamit - mint a Münchenin a zsömléből mindkét végén leglább zsömlehosszan kilógó kolbászt, Terminin rukkolás panninit.
Helsinkiben, ha Nyugatinak képzeljükbelül, rögtön a főbejárat jobb sarkában van egy pici
kiadóablakos bisztró. Az egyik kis pléh körasztalnál ülve ittam a Lapin Kultát és néztem a lappföldre induló vonatokat. Néha – mint pár hete a HoptBanhof-on is, megkérdezik a vasutasok, hogy hová utazom? Én? Sehová!

Ezt a bejegyzést most a vonaton írom. „Hazafelé” tartok Shanghaiból.
Éppen megálltunk Suzhou-ban ahol új utasok szállnak fel. Hatalmas Samsonite bálnámat otthagytam a kocsi végében, vasutaskisasszonyok kérték hagyjam a legelső ülés előtt, ott van neki hely. Közben azért ki-ki pillantok a peronra nem e húzza valamelyik Jackie Chen az ismerős bőröndöt?

A Kínai vasútállomások, legalábbis a nagy nanjingi és sanghai nem lesznek a kedvenceim között. Ott kezdődik, hogy a peronokra csak az mehet ki akinek jegye van. Akkor is csak katonásan tíz perccel a vonat indulás előtt. Nem lehet csak úgy kimenni a pályaudvarra nézelődni.

Kellett mondanom, hogy a Kinaiak nem budosek, a Suzhouban
mellém ülő fiatalember rácáfol erre. Mit evett ez, kacsabelet?

Közben Charlie énekel az mp3 wurlitzerből. Sokszor halgattam Ghymest a két hét alatt, hoztam Zoránt, Pressert de ami mégis a legjobban áthozta Magyaroszágot a nanjingi szállodaszobába azok most a Kex számok voltak. Zöld sárga - tiszta szívvel -  büdös sajt - elszált egy hajó a szélben – csillagok – család. Hobó mesterei. És ha figyelem, a zene is milyen jó :  a „büdös sajtban” mennyire finom, nem tolakodó díszítések vannak belegitározva már!

A sok kínai után ma „könnyű egészségeset” ettünk.
A World Financial Center aljában egy salátaétteremben ebédeltünk.
Hatalmas adag papajás-garnélarákos-kesudiós salátát ettem és egy
görögdinnye dzsúszt ittam mellé. Finom volt és jól esett  de ez mellé még kell valami hamarosan.
Szédítő erre az éplületre felnézni a tövében állva. Hihetetlenül magas onnan lentről!
Képtelenség az egyszerű kompakt fényképezővel visszaadni a monumentalitását.




Megérkezünk a szpíker szerint „Csancsung” állomásra. Nézzük a kiírást, mennyire tudom már kínai szavakat helyesen meghallani.  Határeset: Chang-Zhou a helyes megfejtés.

 Már tényleg megéheztem. Kínai kollégáktól kaptam ma egy pakkot ajándékba mindeféle kínai  élelmiszerrel. Letesztelek valamit. Szezámmag van ráírva. Extrudált szezámmag ?  Kicsit olyan mint a purhab. Rányomok egy Oreo kekszet. (Ez még a nanjingi hotel ajándéka) Még jó hogy vaniliás karikával és nem pilótával kínáltam meg az ittenieket  – nem tudom ki koppintott kiről de teljesen ugyanolyan a két keksz kinézetre.
( Oreo – Pilóta ) Iszom rá pár korty nongfu spring ásványvizet.

Éhen már nem halunk. Jackie Chen énekel éppen a tv-ben. Egy sportoló sportol rá.

Most az elsőosztályon ülök, itt úgy látszik most nincs propaganda de idefelé a másodikon végtelenhosszan  azt mutatták, hogy milyen überfasza a kínai vasút. Szó se róla, egész pofás filmet dobtak össze a macbook-on szupervonat tervezéstől kezdve az építésen át, aztán hogy kötik a vasbetonkoszorut a melósok a biatorbágyi viadkukton és már jön is a vonat. Ezt leadták négyszer. Előtte valami szórakoztató tv-műsor volt. Kínai Hacsek és Sajó csinált hülyét magából. Utána tenyérbemászóan szórakoztató kínai New Kids on The Block zenekar lép fel. A végén az énekes marad és elkezdi a maga showder klubját. Kinézetre mint a fiatal Rátonyi.
Tinédzser rajongó lány felszaladna virággal de a biztonságiak lefogják.
A fiatal sztár int, hogy engedjék el a kislányt. Csimpaszkodva öleli az énekest, majd még negyedórán keresztül érthetetlen dolgokon évődnek.
Figyelem a többi utas arcát, kivétel nélkül mindenki a tv-t figyeli és fülig érő szájjal mosolyog.

Már Nanjing külvárosában járunk. Ipartelep amerre nézek. Okádják a
kémények a füstöt. Nem füsölnek, hanem okádják a füstöt.



Jó lesz újra magyar levegőt szívni.

Nanjing, végállomás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése