2010. május 28., péntek

álruhában

Ma ebédidőben a Dráva utcai kínaiba indultunk. Leérve a Váci 33-ból az aluljárón át jövünk fel.
Felérve a lépcső tetején, a trolimegálló előtt Mátyás Király jön szembe.
Most találkoztunk először személyesen, napszemüveget viselt  - álruhában volt. Bólintottam neki és visszabólintott. Biztos lefülel és megbüntet ma egy-két galád kereskedőt.




A Dózsa György úti metró aluljárójában szerencsére  nem ilyenek vannak, a zöldségest külön ajánlom - fantasztikus fazon. Van, hogy énekel a rádióra és őszintén kíván szép napot.

A kínaiban a hölgyektől egy szimpla "Nihao" barátságos áron extra adag ebédet és rokonszenvet eredményez.
Ennyi az egész, Sie-Sie a tányér meleg ételért és a "Szantyien" búcsúzóul. Három kínai szó.

2010. május 23., vasárnap

szumma

Pár nappal később miután az élmények már ülepedtek egy kicsit.
Na milyen volt Kína?

Nagy. A magyar, vagy mondhatom európai mértékhez szokott térképolvasási reflex nemegyszer megtréfált. Elindultunk egyik este a Jangcéhoz a vasútállomástól. 3-4 km. Egy óra múlva ott vagyunk kényelmesen.
Még két óra múlva sem voltunk sehol. Besötétedett és a járdán a korláthoz tapadva gyalogolva védtük az épségünket. A robogósok, biciklisek nemegyszer spontán pacsit adva húztak el mellettünk - kivilágítatlanul természetesen.

Finom. Más a fűszerezés, mindig kicsit más az elkészítés de a végeredmény az esetek 90 %-ban ínycsiklandó fogás. Amennyire lehet megtartva az étel természetes ízét, fűszerrel nem elnyomva hanem jobban kihozva azt. Nem fogom elfelejteni az első pekingi kacsát, a sült rákot, a nyárson sült bárányt, zöldséges tésztát a köpködőben. Végre az európai szállodák ehetetlen egyen-tojásrántotta tömbjei után mesterien elkészített omletteket ehettem. Magában egy tükörtojásnak is fantasztikus íze volt. Tudom, hogy amerikai hozomány, de most ettem először fahéjas bundáskenyeret. Ez is nagyon finom volt reggelire.
Tanácsom az utazóknak, hogy bátran kostóljanak meg ismeretlen dolgokat. És a TEA. De erről már írtam egy egész posztot. A sok teán kívül hoztam haza üveg teáskannácskát, porcelán teaforrázó csészét fedővel, többfajta teáscsészét és egy rózsafából készült teatálcát is. Már több szeánszunk volt itthon, még az út elején vagyunk de eddig nagyon bejövős.

Zajos. Mindig szól valami. Még a liften is megy a tv. Az utca az autókkal, motorosokkal, biciklikkel, riksákkal és egyéb tatuini közlekedési eszközökkel. Vigyázni kell hol áll meg az ember, nemegyszer kellett hátraugranom mert jött a biciklis horda. A sávok csak fel vannak feste a szokás kedvéért, de összevissza kerülgetik egymást, simán beáll egy kétsávos útra egymás mellé négy jármű is. Index helyett duda minden esetben. Duda jelentései megfigyelt gyakorisági sorrendben:
1. Jövök! 2. Itt vagyok! 3. Vigyázz! 4. Anyád!

Vengégszerető. Egyetlen negatív élményemmel kezdem: Egy laktanya előtt az ügyeletes kínai GI-JOE kinézett az ablakon, villámló szemmel rámnézett majd köpött egy hosszút. Ezt leszámítva mindenhol kedvesen, érdeklődően fogadtak. Tudom mi sem vagyunk ezzel a topon de elképesztő mértékben nem beszélnek angolul.
Érdemes még itthon lementegetni vagy kínai ismerőssel készítettni egy segítségtáblát. Az enyémen rajtavolt kínaiul, kis térképpel a nanjingi-sanghai repülőtér, szálloda és hotel címe.
Ezen kívül a következő dolgokat kértem kollégáimtól, hogy írják le:

pekingi kacsa
mogyorós csirke
pirított tészta
  rákos
  zöldséges
  sertéshúsos
hideg sör
ásványvíz

Ezt találtam ki végszükségletre ha máshogy nem tudunk ételt rendelni.
Csak rámutatok és hozzák. Szerencsére egyszer sem kellett használni.
Vannak éttermek amik kivülről nagyon ótvarul néznek ki de mégis tiszta, rendes ételt adnak. Nekem nagyon érzékeny gyomrom van, de a két és fél hét alatt semmi bajom nem lett ételtől. Mindenhol kedvesen, udvariasan szolgáltak ki, láthatólag örültek neki, hogy ki akarjuk próbálni a kínai dolgokat. Sokszor miután kihozták a kaját, oldalról nézték megesszük -e vajon? Furcsa, de úgy tünt vasárnap este kilenckor bezár az éttermek egy jó része.


Szokás szerint utolsó pillanatban mentem a legjobb helyre. Ha újra mehetek, hanygolom a belvárost és a legtöbb időt a parkban leszek. Viszem a teámat, nézelődöm és biztosan beállok táncolni.
Ez a park volt a legnagyobb kínai élményem. Nagyobb mint a World Financial Center látványa Sanghaiban.


2010. május 21., péntek

Kex

"A zene önmagában még nem volt érdekes csak a tánchoz kellett
A szöveg sem számított Be bop a lula she's my baby
Az előadókat táncdalénekesnek nevezték még sokáig
Zenekart csak az össztáncra hoztak
Ahol Rudi bácsi nővére Trudi bácsi zongorázott
Egy-két-há egy-két-há röpsasszé és kimaradtam innen is


Akármelyik magyar szövegnél sokkal izgalmasabb volt
Amikor a Kex játszott össze vissza mindenfélét kamu angollal
A muzsika a közös játék öröme az énekes arcjátéka gesztusai mozgása
A cselló és zongoraszólók az áradó szabadság és humor
Szöveg nélkül is magával ragadott bennünket
Csillagok ne ragyogjatok
Csillagok megvakulok
Mellettem elsuhan az idő
Angyalok bújnak elő
Karomra szállt egy apró ember
Kérdezte, mit keresek itt
Nem tudtam megmondani neki
Gondoltam pedig valamit
Csak rajzolom miről álmodom
És leírom mire gondolok
Nem én vagyok nem én vagyok
Szabad szellemet és pimasz bohócságot ontottak magukból
Düh és kétségbeesés nélkül lázadtak
Kisebbségi érzést palástoló gúnyt értetlenséget keltve kollégáikban
Megmagyarázhatatlan és mindent elsöprő mámort tudtak kelteni
Ő az én kanapém az én kanapém
Ő szebb mint én Ő az én kanapém
Ez nem volt vicc komolyan gondolták
És láttam kopott piros bársonyán
A miniszoknyában verdeső szempillangót
A lábánál horkoló kutyust
Nagypapát pipával
Beszélgető barátokat
Lehangolódott gitárt
Megelevenedett a szoba aztán az egész ház
Szellemek tündérek manók
Ő szebb mint én és csak azért mert az én kanapém
De én is szép vagyok és mindenki körülöttem
A zenekar
A közönség
Az otthon ücsörgő szülők
A könyvek amiket nem kell elégetni
A képek a falon
A kiszáradt szökőkút lassan porladó szobra a kertben
A liliomok a kőkerítés mentén"

(Hobo: Csavargók Tízparancsolata  - részlet)

egy hosszú nap

Ezt a bejegyzést is vonatról írom, csak éppen már az Esztergomba tartóról. Vége az első itthoni munkanapnak , három perc múlva hat, bennem pedig éjfélt üt a belső óra.

Tegnap tíz előtt kinnt voltam a repülőtéren. Fiatal női taxisofőr vitt ki. A fizetés után megpróbálta volna kivenni a mérlegelésnél 34 kg-osnak bizonyult bálna bőröndömet. Gyorsan megveregettem a vállát, hogy felejtse el, szegény hotelportás is kudarcot vallott vele pedig ő legalább hetvenkilós szomáliai kalóznak nézett ki.

A repülőtér egy nagy csarnoka teljesen ketté van osztva: jobb oldalról indulnak a belföldi járatok, az egyenlőre zárt bal oldaliról a nemzetköziek. Beállok negyediknek a sorban. Előttem mint megtudom három szlovák.
Az egyikükkel - szimpatikus nagyobb darab Svejk kinézetű fiatalember - megbeszéljük milyen zsúfolt Kína, Ő is vidéki mint én: hosszú távon nem bírná az ilyet. Szerencsémre mindig ilyen normális Szlovákkal találkozom,
mint tavaly is egerszalóki bortúránkon a busznyi fiatal szlovák tanár akikkel néhány pohár után megbeszéltük, hogy csak a politikusok keltik a feszültséget, nekünk aztán az égvilágon semmi bajunk egymással.

Megérkeznek a kínai határőrök fegyelmezett sorokban vonulva. Közben lesz egy "Miles and more" kártyám
a Lufthansától. Jól jön majd rá a 9000 kilométer ami most jön. Kár, hogy nem az út előtt csináltattam még Frankfurtban vagy Pesten. Nyílik az ajtó, mi is mehetünk már. Hát nem tolonganak az utasok, alig néhányan lézengünk a nemzetközi váróban. Van még hatvan Jüanom, igyekszem hasznosan elkölteni, így bidzsu Tsingtao sört veszek rajta.

Indulás előtt még egy gyors WC. Hárman vagyunk a helységben.
Muszáj lesz elbúcsúzni kínai módon: Harákolok kettőt és egy betyárosat köpök a kukába.
Rómában élj úgy mint a rómaiak...

Beszállás. A helyemen két kínai hölgy fogad, nem -e cserélném el a helyemet az egyikükkel, hogy egymás mellett tudjanak ülni? A székemet még az indulás előtt lefoglaltam a visszaútra is: nem a szárnynál, ablak mellett, jobb oldalt Ázsiára nézve nem a tengerre. ( Nem tudtam még, hogy Szibérián keresztül repülünk )
A hölgy helye is ablakhoz szól ? - kérdezem. Yes-Yes ablakhoz ! Kérem a jegyet, megnézem.
Bent ül középen a hatos ülések között. Hát lányok nem cserélünk ! Pofákat vágnak...

Megkapom a Warsteiner sört, Whiskey jéggel. Jön az ebéd is. Megnézem újra a remek új Clooney filmet
az Up in the Air-t. Olvasok pár fejezetet a bekészített könyvből.
Csányi Vilmos nagyszerű írásában az ember - állat hasonlóságról, különbözőségről olvasok.
A csimpánzlány szexszel honorálja ha kaját kap a csimpánzfiútól.
A verekedő hímek megbékítésére, lenyugtatására is használják ezt az ősi női praktikát.
A dominancia kérdése az állati csoportokban kulcsfontosságú. Az emberszabású majmok átlagosan félévente megverekszenek, mert ennyi idő múlva már csökken az előző verekedés emléke: ki is - miért is domináns.
A csirkék átlag kéthetente rendeznek hasonló verekedést : ennyi ideig tudnak emlékezni.

Egy holland filmet nézek még: Soul Kitchen - Lélek konyha. Görög fiú lepukkant étteremet próbál vinni, persze előjön vastagon a balkáni életérzés. Macskaj és Valami Amerika között félúton.
Nem rossz, és a mi Gryllus Dorkánk is játszik a filmben. Lassan telik az idő, de azért telik. Valamit alszom néhány Disney mese közben.

Kínai rizsföldek :



Mongólia felülről:



Hét közben szerintem a sok légkondi meg a leengedett ablakú taxi miatt meghűltem.
Ráhúzódott előbb kicsit a homlokomra, aztán a fülemre. Készültem rá,  hogy így a leszállás nem lesz vidám.
Hát nem volt : azt az utolsó órát nem kivánom vissza, majdnem levettem a füleimet. És tudtam, hogy ezt még egyszer el kell játszanom a budapesti leszállásnál.

Kisebb gyalogtúrának beillő távolságra indult a kínai géptől a pesti. Félsüketen, álmosan ballagtam át az A30-hoz. Felszáltam a gépre, kértem egy párnát a légiutaskisérőtől és elaludtam. Arra ébredtem, hogy bemondják: mindjárt leszállunk Ferihegyre. Szerencsére a második leszállás nagyrészét átaludtam.
Leszállás után még eltelt félóra míg ki tudtunk szállni a gépből, újabb húsz perc mire meglett a bálna.
Innentől már könnyű és jó volt: Timó várt az érkezési csarnokban, aznap Pesten aludtunk. Persze hajnalban felébredtem. Ment volna a kis kínai dolgozni. Beletelik 2-3 napba míg átállok. Lényeg a lényeg: Itthon újra.

2010. május 18., kedd

TAO

Nem akartam úgy elmenni, hogy nem láttam a parkot a tóparton. Reggeli előtt fél nyolc körül értem le. Forró nap lesz a mai Nanjingban ezt már most is érezni, bár ez még elviselhető meleg. Sokan vannak a parkban: sétálók, kocógók, bejáratnál vagy husz idős holgy taichi-zik legyezőkkel, nyugdíjasok beszélgetnek az árnyas fák alatt a padon.  Zenét hallok, elindulok a hang irányába: a park egy kis terén gyönyörű muzsikára táncolnak az emberek.



Van aki partnerrel, van aki egyedül de a lényeg ugyanaz. Az érkezők beintegetnek a táncolók közé az ismerősöket üdvözölve. Egy délceg, idős úr aki engem is invitál táncolni meséli, hogy ő már évek óta minden reggel itt táncol. Reggel munka előtt sokan itt kezdenek.
Aki magányos, egyedül van itt minden reggel érintést kap.
Van aki nagy teret jár be a táncával - ami olyan mint egy kungfu koreográfia, az idősebbek egymást átölelve lassan mozogva egyhelyben "lassúznak".

Elindulok vissza a szállodába, indulni kell a repülőtérre de az élmény még hosszú percekig elkisér: olyan ellazult lettem belül mint meditáció után. Régóta nem éreztem ennyire tapintható harmóniát.
Ilyen menyországot szeretnék. Ahol reggel egymással táncolunk a parkban.

Update:
Találtam egy videot a Youtube-on, valaki még márciusban vette fel a parkot. Valószinüleg titokban, mert az én is észrevettem nem szeretik ha filmezik őket, nem bazári majmok ők ! Amikor a legyezővel TaiChi-zó hölgyeket elkezdtem fényképezni ők a tanár vezényszavára egy negyedfordulatot tettek kollektive és máris nekem háttal votak.

Na ki van ezen a videón? Az szemüveges idős úr aki megszólított, invitált táncolni, majd miután továbbra is csak ácsorogtam mulyán odakint, ő időnként széles invitáló mozdulattal mosolyogva odaintett, mutatott a felkért csinos kinai hölgypartnerére: gyere táncolj akár vele is, ha egyedül nem akarsz...

itt a link a videóhoz:
http://www.youtube.com/watch?v=rQ8Ihu2Lvlc



szerelemvonat

Vasútállomás. Bárhol járok, ha tehetem, kimegyek és ott őgyelgek, leülök egy padra vagy egy sör mellé. Nézelődöm.


Voltam kinn Rómában a Terminin, Barcelonában a Placa Catalunya-n, Brusszelben a Centrálon, Helsinkiben is és most legutóbb Münhenben a HoptBanhofon.

Ha már ottvagyok, szeretek vasútállomáson enni valamit - mint a Münchenin a zsömléből mindkét végén leglább zsömlehosszan kilógó kolbászt, Terminin rukkolás panninit.
Helsinkiben, ha Nyugatinak képzeljükbelül, rögtön a főbejárat jobb sarkában van egy pici
kiadóablakos bisztró. Az egyik kis pléh körasztalnál ülve ittam a Lapin Kultát és néztem a lappföldre induló vonatokat. Néha – mint pár hete a HoptBanhof-on is, megkérdezik a vasutasok, hogy hová utazom? Én? Sehová!

Ezt a bejegyzést most a vonaton írom. „Hazafelé” tartok Shanghaiból.
Éppen megálltunk Suzhou-ban ahol új utasok szállnak fel. Hatalmas Samsonite bálnámat otthagytam a kocsi végében, vasutaskisasszonyok kérték hagyjam a legelső ülés előtt, ott van neki hely. Közben azért ki-ki pillantok a peronra nem e húzza valamelyik Jackie Chen az ismerős bőröndöt?

A Kínai vasútállomások, legalábbis a nagy nanjingi és sanghai nem lesznek a kedvenceim között. Ott kezdődik, hogy a peronokra csak az mehet ki akinek jegye van. Akkor is csak katonásan tíz perccel a vonat indulás előtt. Nem lehet csak úgy kimenni a pályaudvarra nézelődni.

Kellett mondanom, hogy a Kinaiak nem budosek, a Suzhouban
mellém ülő fiatalember rácáfol erre. Mit evett ez, kacsabelet?

Közben Charlie énekel az mp3 wurlitzerből. Sokszor halgattam Ghymest a két hét alatt, hoztam Zoránt, Pressert de ami mégis a legjobban áthozta Magyaroszágot a nanjingi szállodaszobába azok most a Kex számok voltak. Zöld sárga - tiszta szívvel -  büdös sajt - elszált egy hajó a szélben – csillagok – család. Hobó mesterei. És ha figyelem, a zene is milyen jó :  a „büdös sajtban” mennyire finom, nem tolakodó díszítések vannak belegitározva már!

A sok kínai után ma „könnyű egészségeset” ettünk.
A World Financial Center aljában egy salátaétteremben ebédeltünk.
Hatalmas adag papajás-garnélarákos-kesudiós salátát ettem és egy
görögdinnye dzsúszt ittam mellé. Finom volt és jól esett  de ez mellé még kell valami hamarosan.
Szédítő erre az éplületre felnézni a tövében állva. Hihetetlenül magas onnan lentről!
Képtelenség az egyszerű kompakt fényképezővel visszaadni a monumentalitását.




Megérkezünk a szpíker szerint „Csancsung” állomásra. Nézzük a kiírást, mennyire tudom már kínai szavakat helyesen meghallani.  Határeset: Chang-Zhou a helyes megfejtés.

 Már tényleg megéheztem. Kínai kollégáktól kaptam ma egy pakkot ajándékba mindeféle kínai  élelmiszerrel. Letesztelek valamit. Szezámmag van ráírva. Extrudált szezámmag ?  Kicsit olyan mint a purhab. Rányomok egy Oreo kekszet. (Ez még a nanjingi hotel ajándéka) Még jó hogy vaniliás karikával és nem pilótával kínáltam meg az ittenieket  – nem tudom ki koppintott kiről de teljesen ugyanolyan a két keksz kinézetre.
( Oreo – Pilóta ) Iszom rá pár korty nongfu spring ásványvizet.

Éhen már nem halunk. Jackie Chen énekel éppen a tv-ben. Egy sportoló sportol rá.

Most az elsőosztályon ülök, itt úgy látszik most nincs propaganda de idefelé a másodikon végtelenhosszan  azt mutatták, hogy milyen überfasza a kínai vasút. Szó se róla, egész pofás filmet dobtak össze a macbook-on szupervonat tervezéstől kezdve az építésen át, aztán hogy kötik a vasbetonkoszorut a melósok a biatorbágyi viadkukton és már jön is a vonat. Ezt leadták négyszer. Előtte valami szórakoztató tv-műsor volt. Kínai Hacsek és Sajó csinált hülyét magából. Utána tenyérbemászóan szórakoztató kínai New Kids on The Block zenekar lép fel. A végén az énekes marad és elkezdi a maga showder klubját. Kinézetre mint a fiatal Rátonyi.
Tinédzser rajongó lány felszaladna virággal de a biztonságiak lefogják.
A fiatal sztár int, hogy engedjék el a kislányt. Csimpaszkodva öleli az énekest, majd még negyedórán keresztül érthetetlen dolgokon évődnek.
Figyelem a többi utas arcát, kivétel nélkül mindenki a tv-t figyeli és fülig érő szájjal mosolyog.

Már Nanjing külvárosában járunk. Ipartelep amerre nézek. Okádják a
kémények a füstöt. Nem füsölnek, hanem okádják a füstöt.



Jó lesz újra magyar levegőt szívni.

Nanjing, végállomás.

2010. május 17., hétfő

go-live

Ma reggel megvolt a Go-Live. Ez azt jelenti, hogy mostantól a mindennapi munkában használják azt a fejlesztést amihez én is hozzátettem a munkámat az elmúlt hónapokban.

Szombat este még együtt sétáltam a két magyar kollégámmal a Jangce partján Shanghaiban a felhőkarcolókkal szemközt a "budai" oldalon - ma reggel pedig egyikük Singapore-ból, másikuk ismét Nanjingból és pedig Shanghaiból támogatom az éles indulást - közben chaten tartjuk a kapcsolatot. A hangulat különleges, izgalom tapintható a levegőben. Előző este átnéztem a beállításaimat, de még gyorsan valamit módosítani kell. Oké, mindjárt elindulunk. Kicsit, mintha egy katonai bevetésen lennénk.
Elindult az első szingapuri számla a rendszerben. Ez az !
Megvolt ma az utolsó "tudás-átadás" is: telefonon hallgatott az otthon dologzó shanghai kolléganőm és a nanjingi irodában dolgozó kollégák. Közben megosztom a képernyőmet és mindenki azt látja ami rajta van. Már régóta használom de még mindig lenyügöz. Volt már, hogy valamit meg akartam tanulni, időpontot egyeztettem a mexikói kollégával délután, megosztotta a képernyőjét és szépen megmutatott mindent húsz perc alatt. Holnap behozza William megmutatni az IPad-jét.
Nagyon kíváncsi vagyok erre a kütyűre, jól megtaperolom majd.

Ez az utolsó estém itt: Shanghai étterembe vittek a kollégák. Nagyon finom egészben sült édes-savanyú halat ettünk és egy annyira hasonló csülköt ami otthon egy bableves mellé is elmet volna. Persze volt megint terülj-terül asztalkám báránnyal, disznóhússal, sült rákkal, kacsával. Csak köret nem volt megint. Végén pedig az elmaradhatatlan vékony görögdinnye szeletek. Amikor ezt kihozzák lehet tudni, hogy lassan vége a vacsorának. Aki szereti a dinnyét annak ez itt a paradicsom: Ezen a környéken 11 hónapon keresztül van görögdinnye. Eddig ez a kínai vacsora volt aminek a fűszerezése legjobban emlékeztett az otthoni ízekre.

Holnap még fél háromig dolgozom, négy előtt indul vissza a vonatom Nanjingba.
Egy estét megalszom ott és szerda reggel onnan indulok haza.
Időben indulok, mert lehet megtalál megint a felforrós vizü taxisofőr.

Itt voltam két és fél hetet és szinte semmit nem tudok erről az országról.
Jónéhány indulás előtti hiedelem, teóriám viszont megdőlt:

Végig ettem mindenfélét, gyakorlatilag beállítottam a magyar hotpot rekordot
és egyszer sem volt semmi gondom kajából kifolyólag. Megmosolygom magamat, hogy
második nap visszadtam a KFC-ben a kolámat: nekem olyat adjon amiben nincs jég !
Fogat is csapvízzel mosok már napok óta. (Kollégáim kezdettől)

Kinaiak nem büdösek. Épp ellenkezőleg: Az utca embere nagyon ad magára, ápolt és a cipője mindig tiszta.

Nem nagyon láttam csúnya lányt. Ezeket valószinű bezárhatják valahová.
A kis JóbarátokBandika fasziknak is jó nőjük van miniszoknyában magassarkokon.
Aztán lehet, hogy már feltalálták a robotokat, csak titokban tartják...

Aki hajt annak nincs szombat, nincs vasárnap.
A többiek viszont mentalitásra nekem olyanok mint az olaszok.

Kína illata sem a rákos csipsz már nekem, hanem a hotpot levének átható füszeres illata bűze és az utcai robogószerelőknél a leeresztett fáradtolaj szaga.

2010. május 16., vasárnap

kilátás a shanghai iroda ablakából

kínai tea

Persze nem csak sört iszom. Nem voltam különösebb kínai tea rajongó; egy időben amikor mentateás voltam reggelelente pár hónapig akkor elkezdtem keverni gunpowder-puskapor kínai zölddel és úgy szerettem, de magában egyik kínai teának az íze sem jött be. Jó fél éve pedig a Japán zöldteára kattantam rá - különösen a banchának nevezett de valójában kawayanagi teára. Ezt iszom minden reggel otthon.

http://www.japantea.hu/index.php?pageid=kawayanagi

Ma esti teám Shangaiban egy vöröstea - Puer :

Ha bor lenne azt mondanám, hogy állati illata van. ( Jó bornak többek között lehet pézsma, ázott kutyaszőr de macskapisi illata is. Először Nyilas Misinél ittam Fűzfőn egy pazar kékfrankost 2003-ban aminek ilyen ammóniás - macskapisi illata volt. Emlékszem, hogy csodálkoztunk. )

Szóval ennek a Puernek olyan illata van mint amikor esik otthon és megjönnek az ázott cicáink.
Még nem raktam egy smileyt sem a blogba eddig, most ideteszek egyet: :)
A Puer jó a szívnek és a vérnyomásnak.


Honnan vagyok így kikupálódva kínai tea ügyben? Ez is restancia: múlt hét végén betévedtünk Nanjingban egy teaházba ahol az egyik kedves eladó srác közel két órán keresztül teáztatott bennünket fantasztikus eleganciával készítve el a teákat, mindennek megadva a módját. Életreszóló élmény volt látni, hogy nyílik ki a forró vízben a kézzel formázott jázmin tea-rózsa, hogyan kell elkészíteni a zöldteát, a Owlong-ot, a Puert...




Ezeket a jó minőségü teákat fajtától függően 8-20 alkalommal fel lehet önteni.

Eddig még nem ittam jázminteát, csak Timónak akartam vinni egy jófajtát, de itt rákaptam én is az ízére.

Eddig így néz ki a "teríték" amit hazavinni szeretnék jövő héten:

Új teásdobozok viszont kellenek majd mert ezek majdnem mind negyedkilós kiszerelések.
Persze kap belőle a család, Komám is szereti a finom teát meg a munkahelyen is biztos szívesen
vesznek majd egy kostolót a kollégáim ...



visszaszokni

Két hét kínai tápolás után ma megkezdem az akklimatizálódást az európai élethez:
Vettem pár zsömlét és egy osztrák medve-sajtot.
Azért egy ideig még megtartjuk a Tsingtao six pack táplálékkiegészítőt is az étrendben.
Dr Chen ajánlásával.

2010. május 15., szombat

Shanghai arcok


Két napja Shanghaiban.
Péntek délután - még az esti csúcs előtt - indult a vonatunk.
Még így is joggal pályázhat a "legjobban bánt elszalasztott fénykép" díjára az a kép amit akkor lőhettem volna amikor felülről bementünk a peronok közé és mozgólépcsőn ereszkedtünk le a vonatunkhoz: ESZEMENT hosszú szerelvény állt a sín mellett és ameddig a szem ellátott feketélettek az emberek a vonat mellett. Mintha valami filmben lettem volna.

200-zal a vonatablakból fényképezve így néz ki egy rizsföld:


Shanghai vasútállomásról kilépve rögtön látszott, hogy ez most egy teljesen más város lesz. Felhőkarcoló ahová nézek.
Röviddel a szállodába érkezés után az esti fociedzéséről befutott William. Egy sör a bárban amíg a többiek átértek a szállodájukból és mivel egyik kollégám venni szeretett volna, máris elindultunk elektromos könyv nézőbe.

Hatalmas, szórakoztatóelektronikát áruló áruházak vannak a városban: beletellett pár percbe míg megértettem mi is ez...
Nem egy bolt hanem "elektro-butikok" százai egy többszintes áruházban.
Van aki egy-egy márkára specializálódik, másoknál szélesebb választék van, de jellemzően egy bolt az vagy csak egy pult vagy maximum 5-6 négyzetméter. Luj-t az egyik boltnál ismertem meg, ahol miután feltettem a kérdést rögtön leültettek az eladók és ahányan voltak annyifelé szaladtak. Később visszatértek egy elég gagyinak tünő ebook olvasóval de el is rohantak megint. Pár perc közös üldögélés után elérkezettnek láttam az időt, hogy bemutatkozzak - így tudtam meg, hogy az álmos tekintetű, valószinűleg szintén a sztoikus filózófiákat és a tao-t előnyben részesítő fiatalember neve Luj.



"Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyû megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas es mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s késõbbi követi egymást.

Ezért a bölcs
sürgés nélkül mûködik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erõlködik,
alkot, de mûvét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült mûvét nem félti,
s mert magának nem õrzi,
el se veszíti."

(Lao-Ce: Tao Te King - Weores Sándor fordítása)


Szemmel láthatóan hiányzott belőle a társaira jellemző mérgezett egérszerű rohangálási kényszer, nyugodt taoista ember módjára üldögélt mellettem. Még két pohár puer tea és ottmaradok mandarint tanulni vele. Két perc múlva valószinüleg végzett a meditációjával és elkezdte az előtte látható ebook olvasót darabjaira szétszerelni: kivette a nyomtatott áramkört, majd szép módszeresen belülről lefeszegette az összes gombot is. Megnézte az eredményt majd megpróbálkozott az összerakással.

Este megint egy kantoni étteremben ettünk. Először tartottam a kantoni (Guadong) éttermektől, mert úgy tartják hogy ők azok akik mindent megesznek aminek négy lába van - kivéve az asztalt, mindent ami úszik - kivéve a csónakot és mindent ami repül - kivéve a repülőgépet.

A csípőst újrafogalmazó csirke, zöldséges tészta, mogyóróvajas szószban honkongi rice-noodles, zöldséges tészta, palancsintatésztával sütött rák: Nyuszi McFly-ok voltunk de nem ma volt az este amikor halfejet kivántunk.

Másnap, városnézés címszó alatt a Jangce másik partján található parkot néztem meg. Erről a környékről - különösen a folyópartról este majd turisták ezrei nézik a szemközti, kivilágított felhőkarcolókat.



A jobboldali sörnyitóra emlékeztető épület volt nemrég még a világ legmagasabb épülete de aztán gyorsan beelőzték. Némi bizakodásra adhat
okot, hogy mellette már folyik egy - még magasabb felhőkarcoló építése.

Itt az aktuális lista:

Sétáltam egyet a szép parkban, ahol mint szinte mindenhol Kínában - egy csomó kínai van. A "leülök egy tavacska partján a padra és tíz percre egyedül leszek" - na az itt nem működik! Kínában az ember, ha nincs külön szobája szinte sosincs egyedül.

Kezdett szürkülni, kimentem a folyópartra. Ez a budai oldal. Jangcén néhány kirándulóhajó úszott és a kompok szállították az utasokat a két park között. Néhány perces séta után megálltam.
Barátságos fiatal fiú szolított meg: honnan jöttem? Most elmaradt az ilyenkor szokásos magyarázkodás ( Nem, nem vagyok éhes! ) - vágta, hogy hol van Magyarország.


Tobinak hívják, végzős angol-japán szakos hallgató az ország északnyugati csücskéből. Hogy fedezze a tanulmányai költségét a sörnyitó-irodaházban dolgozik egy japán cégnél. Hétvégénként kijön ide és túristákkal próbál beszédbe elegyedni, hogy fejlessze az angolját és tágítsa a világnézetét.
Elbeszélgettünk mindenféle dologról, mesélt az otthon élő szüleiről, a kettőnk közötti közös dolgokról és különbségekről. ( Kinaiak elég nyiltan kérdeznek és válaszolnak pénzzel kapcsolatos kérdésekre. Mikor megkérdezte és megmondtam a North Face dzsekim árát, azt mondta, hogy neki ez három havi kajapénze ) Közben befutottak a kollégáim. A felhőkarcolók ötödik sebességre kapcsoltak - bedobtak mindent ami fénytechnikailag a tarsolyukban volt. A Jangcén elúszott egy hatalmas kirándulóhajó két sárkánnnyal az elején.
Ideje lenne indulni vissza lassan a szállásra. Tobi javasolta, hogy ne taxizzunk drága pénzért, hanem menjünk át komppal a Jangcén. 2 Juan: még a metrónál is olcsóbb. Megvettük a jegyeket, mivel pont most ment el egy komp a szemünk előtt, a pontonon várjuk elsőként hogy felszálhassunk a következőre. Közben elkezd gyűlni mögöttünk a tömeg, tíz perc alatt több százan várnak velünk. Megjön a komp, indulunk a kabinba és legnagyobb meglepetésünkre a tengernyi kínai elkezd rohanni befelé. Mit rohannak ezek? Hát a székekhez rohannak, hogy ülhessenek a tízperces úton...

Na végül összejött, hajózom a Jangcén ! Nem kajakban - de ez is nagy élmény.



Tobival még vacsoráztunk egyet egy bevásárlóközpont éttermében aztán elbúcsúztunk egymástól. Adott telefonszámot, emailcímet - ha bármikor
olyan helyzetbe kerülök, hogy nem tudok kommunikálni csak hívjam és kisegít.


Bevásárlóközpont előtt legalább száz ember vár taxira szépen, nyugodta a diszpécsernél. Lúzerek, gondolom és előrébb megyek ötven métert - fogok én taxit magamnak. Hát nem - minden taxiban ülnek, hiába intem le őket.
Csak fekete-vállalkozók állnak meg és ajánlgatják szolgáltatásukat.
50 Yuan - ne viccelj oreg, 20-ert vittek át a másik partra (600Ft)
Vegul beadom a derekam egy kis mikrobusz áll meg, 40-re alkudom es elindulunk. Dagadt vagyok - mondja a taxisofőr mert alig tud tőlem váltani a WagonR szerű jármüben. "A kocsid kicsi bro" válaszolom, de nem érti. Elkezd dúdolni, mondom neki hogy énekeljen nekem valami kínai dalt, ha már dupla áron megyünk. Nem énekel :( Megérkezünk a hotelhez.
Az út szélén áldogáló strici már ismerősként üdvözöl. Ma akció van: 2 sör jár 1 lány mellé a csak ötven méterre található bárban. Csak úgy tudtam lelépni, hogy elfogadtam a névjegykártyáját. Kédeztem weboldala nincs -e, mondta, hogy jó ötlet elgondolkozik rajta ...

Jólesik a bekészített hideg Tsingtao sör a szobában.

Jóéjt Shanghai.


2010. május 14., péntek

Búcsú Nanjingtól

Utolsóelőtti napon a szűkebb csoportom - a kínai pénzügyi tanácsadók ( SAP FI-CO)  négyesével vacsorázom. Vannak ők négyen Kínában, mi ketten Budapesten, néhány kolléga Németországban és az amerikai kontinensen USÁ-ban és Mexikóban. Erre vágytam már régóta: napi munka szintjén ilyen vegyes, nemzetközi csapatban dolgozni.

Vacsora előtt magamban mantrázok: csak-ne-hotpot-legyen ... csak hotpot ne legyen !
A kabátom és több ruhám is hotpot szagú. A millió lábasban fővő erős fűszeres lé mindent átható szagából elegem van egy időre, csakúgy mint a hárompercig főtt húscafatokból is.
Csajok már az étteremben vannak, Magic vár a szálloda portáján.
Útközben finoman érdeklődöm, hogy hová megyünk ?
- Ó itt van a közelben és nagyon speicális kínai étterem lesz !

Atyaúristen! Az egyik hotpotétterem ahol voltunk is itt van a sarkon és annál speciálisabb kevés van... - rémülök meg magamban.

-Hotpot ? - kérdezem óvatosan
Csend
Hotpot étterem ? - kérdezem megint
- Szereted?
Néhány szóban vázolom, hogy bár nagyon nagy élmény volt és a főtt siklónál, agyvelőnél jobb étel kevesebb van a keleti féltekén, de most egy időre elég volt. Megtudom, hogy egy halétterembe megyünk. Jobb falon akváriumok de ezek nem relaxációs kellékek: A rákok, halak arra várnak hogy a vendég rájuk mutasson és mennek is a levesbe.

Szokásos módszer mint mindig : étlapot tanulmányozva mindenki kiválaszt a kedvenc ételéből egyet-kettőt - de nem csak magának. Miután kihozzák a fogásokat mindenki vehet mindenből: megosztunk mindent. Előttem a kis tál, benne a kisnyelű de nagyfejü lapost kanál és a két csopsztik: az elmaradhatatlan evőpálcika. Agyagcsuporban langyos tea. Kistányér a maradékoknak. Kérünk két sört. Külön kérjük, hogy hideg (Bidzsu) legyen, mert a kinaiak ha isznak akkor általában nem hűtik be előtte. Eszek megint rákot, tofut, ananászos-malachusit, sült tésztát. Kihozzák a halat. Mondják, nem tengeri hanem folyami hal. Keresek valami húsosabb részt de nem találok. Éppen időben mielőtt kivennék egyet veszem észre, hogy két tétel van a tálban: főtt halszem és halbőr. Többiek élvezettel vetik rá magukat a a csemegére.. Na itt valamit csinálni kell - kiveszek egy kockatészta méretű halbőrt és megeszem. Nem rosz.



Hoznak egy égőfejet. Rosszat sejtek. Hozzák is a forróvizes tálat is - Ó basszus hotpot megint ! NEEEM !
Most "csak" marhahúst és gombát főzünk. Kolléganőm szed nekem - bő lével néhány husit és egy rendesebb adag gombát is amelyik egyáltalán nem hasonlit a mi gombáinkhoz.
Az Avatar-ban láttam ilyen növényt a Pandorán.

Végül még egy helyi édesség, rizsalapú pite - nagyon  finom. Hozzák a számlát, fizetés után a kolláganőm aprópénzzel kaparja a felül található csíkot: Minden éttermi számlával megvan az esélyed, hogy pénzt nyerjél. A szépséghibája a dolognak, hogy a pénzért a helyi APEH-be kell bemenni és ez lehet, hogy kisebb nyereményért túl nagy ár. ("Hogy is volt azzal az ÁFA visszaigényléssel négy éve Cseng úr ??? ")

Utolsó nap közös képet csinálunk a kínai kollégákkal: Ők is SAP-osok mind - logisztikai és pénzügyi tanácsadók. Többen közülük gyönyörüen - választékosan beszélnek angolul.  Ez mellett Jerell tesz majd róla hogy egyre jobban elboldoguljanak a nyugati világban is.
Egyik ebédnél kérdezte tőlem, hogy mi lenne az a tulajdonság amit a kollégáimnál fejlesztenék.
Persze jó lenne ha nem köpködnének. Próbáltam felvenni a telefonnal milyen az amikor kimennek a wc-be, egy-két jó erős, az orrtartalmat is leszívó harákolás után embereset csuláznak ... bele a csapba.
Azonban ezt pár nap után teljesen megszoktam. Alapvetően úgy érzem van bennük valami tisztaság, ártatlanság. Huszonévesek de mindenkinek férje-felesége van, majdnem mindenkinél gyerek is van már. Magic meséli, hogy nagyon szeretnének testvért a kisfiának de az úgy kezdődik, hogy először ki kell fizetni a 10-30 ezer Jüanos büntetést és utána a második gyereknél teljesen ellehetetlenítik az óvodához, iskolához jutást. Pedig nagyon szeretnének a lányok is még egy gyereket - de nem lehet.
A két hét alatt szinte kivétel nélkül mindenki nagyon barátságos és érdeklődő volt irányomban.
Mindent egybevéve felköthetjük a gatyánkat itt Európában : ez itt már nem az indiai helpdesk színvonal.


Elbúcsúztam az öregtől is. Már odáig jutottunk, hogy mikor találkozunk hosszasan rázzuk egymás kezét mosolyogva miközben a másik könyökét is fogjuk a másik kezünkkel.
Mutattam magamra, hogy Konyec aztán az égre, hogy visz a madár el nemsokára, vissza a Kárpátok ölelő karjai közé. Ott volt megint egy kínai kolléga is, rajta keresztül kédezte miközben képzeletbeli felespohár volt a kezében: "iszom -e?" (Ezt a remek kérdést! Most már biztos, hogy egy lélek-családból valók vagyunk)
"Mint a Gödény!" válaszoltam volna, ha bírom Lao Ce nyelvét de így csak a bájdzsó és a pálinka közötti különbségeket foglaltam össze két percben.

Ez volt Nanjing nekem - a 6 milliós császárváros amit most elcserélek négy napra a 17 milliósra.
Irány a legnagyobb kínai város: SHANGHAI!

2010. május 12., szerda

globalizálj-globalizálj, a köpködőben




Részt veszek a jelenlegi mellett egy másik projekben is.
Előbb hívtam a délelőtti Kínából a projektvezetőmet az esti Mexikóban megbeszélni a továbbiakat. Azért ez valahogy fantasztikus dolog:
A globalizáció negatív hatásai mellett ott van, hogy nem vagy többé bezárva munka szempontjából az országodba. A közös nyelv miatt tudsz beszélni, a közös vállalati kultúra miatt együtt dolgozni bárhol-szinte bárkivel. Mindegy, hogy Kínában dugod rá a laptopodat a hálózatra vagy Spanyolországban, vagy éppen otthon ülsz a kertben és mobilneten dolgozol a napsütésben homeoffice.

Tegnap munka után forró fürdő közben pohár vodka, utána forró vizben egy pohár neocitran és tizenegy órát alvás. Kezdte már magát megbosszulni az eddigi napi átlag 4-5 órás alvás.

Sok a restanciám, beszámolok a múlt hét pénteki fantasztikus ebédről.
Sanghaiba visszamenő kollégákkal mentünk ki még egy utolsó ebédre a közeli városba. Hová menjünk: Meki, KFC? Inkább menjünk Kinaiba !

Maga a hely nem volt túl bizalomgerjesztő, de ez a kínai valóság, gyerünk próbáljuk meg !



Kollégám éppen sertésbőr levest tol a hozzá illő libafos szinű müanyagtányérból.


Nem akartam rögtön bőrlevessel kezdeni így csípős sülttésztát ettem zöldséggel:



Hibátlan volt: életem legjobb kínai tésztája és nem egész 60 Ft-ba került átszámítva.

2010. május 11., kedd

Hot spot

Vagyis az étel : HOT POT
Ez legalább egy olyan kínaikum mint nálunk a csirkepörkölt.
Valami, amitől még ők is beindulnak akár száz pekingi kacsa után is.
Ma este voltam a második hotpot vacsorámon.
Az első után azt mondtam, hogy bár ez egy kihagyhatatlan élmény volt,
de legalább egy évig ilyet nem akarok újra enni.
Tulajdonképpen egyszerű dologról van szó : veszünk egy körasztalt emberekkel és a közepébe egy főzőfejet építünk. Erre helyezünk egy lábost ami esetleg 2-3 részre van osztva, bennük különböző (enyhe vagy csípős) füszerezésü leves. Van mellettünk 1-2 zsúrkocsi, választásunktól függően megpakolják különböző zöldségekkel, hajszálvékonyra vágott de kisebb városra méretezett húsokkal, halakkal, tojással, tofuval, gombával, Tesznek mellé a hús zöldésgen kívül mást is, ami nem igazán férne be a magyar vasárnapi ebédbe.

Szóval a lényeg a lényeg: a hotpot alá gyújtanak és mikor elkezd forrni szépen berakosgatják az alapanyagokat a forró vízbe. Nem viszik túlzásba a megfőzést: 2-3 maximuM 5 percig fő az ami azt igényli. (pld tofu) Egy idő múlva már minden együtt fő - az új dolgok a még ki nem halászotakkal. Azt mondanám, sok piával lehet igazán tolerálni az ilyet.

A kínaiak szeretik a Vajkouzsent hotspot vacsorára vinni, mert majd nevetnek, hogy utálkozik a főzendő és megfőzött dolgoktól. Az amcsiknál állítólag bejött: volt aki majdnem elájult a hotpot közben.

Ezzel ijesztgetik az Amcsikat: és most AGYVELŐT ESZÜNK MIND !!!  A Hungaro Vajkouzsen pedig megkérte őket, hogy főzzék már meg mindet amit kihoztak.  Jens a német főnököm becsületére legyen mondva, bár ez nem az a tipikus bajor fogás mint a fehérkolbász de azért ő is elkezdett turkálni a forróvizes tálban: "Hol az agyam, hol az agyam?" és bevágott egy darabot.

Kinaiak ettek pacalt és tüdőt is, én mondtam hogy ezek magyarországon rendes kaják de én otthon sem szeretem. Tüdőt majdnem ettem, mert az hittem bárány. ( lambs - lungs ) De idejében kiderült a turpisság.
Szintén bizarr fogás volt még az első hotpot vacsorán a zselatinos kacsavér. Barna csokispuding-szerű hasábok, kb mint a
piacon a darabban kapható vegyes gyümölcsíz.


Ettem viszont ... ... vizisiklót. Rendes kígyójuk sajnos nem volt megkóstolni, de ez igazán ízletes volt.

Eléggé kegyetlen tétel volt a tálalókocsin, az úgy kettévágott keszegszerű hal aminek még tíz percen keresztül pulzált a verőere.

Nekik természetesen ez az überallesz. Mint amikor mi elmegyünk a jó étterembe enni egy fantasztikus tatárbifszteket. Nekem, megfelelő mennyiségű sörrel, bájdzsóval ( kinai vodka de inkább szaké-szerű rizspálinka ) teljesen korekten végigélvezhető forróvizes grillparty. Persze itt is pálcikával nyomjuk - segítség a cucc kivételéhez a szűrős merőkanál, de a profik csak belenyúlnak pálcikával a zavaros lébe és kivesznek egy darab velőt.

Szóval, ez volt a hotpot, a kínai fondü - csoki és sajt helyett húsból és belsőségből.

Lesznek képek is, de előbb át kell őket konvertálnom.



Egyébként ma este a félévig Sanghaiban dolgozó/segédkező és most idelátogató német főnökömmel készültem inni munka után 1-2 sört. Utolsó pillanatban derült ki, hogy ehhez az fiatal kínai kollégákból álló társasághoz csapódtunk. Ők örültek és/vagy udvariasak voltak.
Velünk volt a kínai IT nagy-nagy vezetője, borzasztó választékos angolt beszélő, fergeteges humorral rendelkező kínai faszi.
Fejezeteket idézett vacsora közben a Ponyvaregényből vagy a Keresztapából. Vacsora közben megkérdezte a résztvevőket, öt-hat tehetséges kínai kollégát, hogy tudják -e miért vesznek ma este részt ezen a vacsorán ? Nem mi - a német és a magyar kolléga, hanem a kínaiak... Nem tudják ? Megmondhatja? Azért vannak ma este meghívva, mert ők lettek kiválasztva mint fiatal vezető-jelöltek, akikben fantáziát látnak a teljesítményük és a kiállásuk alapján a jövőben ilyen irányba képzik őket,  hogy hamarosan elinduljon a vezetői karrierjük. Paff. Aztán egész este angolul beszélgettek velünk a Jackie Chan filmekről, a Ponyvaregényről és sűrűn ismételgették "Fenékig!" (Az egészségedre kicsit nehéz nekik) Senki nem mondhatja, hogy nem végtelenül jólneveltek, udvariasak a kollégáim. Legkevesebb volt, hogy megeszem a főtt agyvelőt. Pláne, hogy imádom pirítóson és rántva. De főve sem rossz !

2010. május 10., hétfő

Az öreg

Egy gigantikus méretű vegyipari-parkban dolgozom a városon kívül.
Én, a mi cégünk által bérelt IT épületben vagyok napközben, miután a többi cég embereit már kitette a busz, a kollégáim kiszállnak a "gyárban" - én még egy negyedórás buszozás után érek el az informatikusok épületeihez. Külön kis campus-szerű környezet, olcó-pici Redmond Kínában.


Nap végén innen a kínai IT-s kollégáimat busz szállítja vissza a gyárhoz. Ott felszállnak a nagy  buszokra amik a városba viszik be őket. Első napokban én is velük mentem, aztán rájöttem, hogy értem jön a reggeli sofőr este is, ha "megdumáljuk". Odaadja a telefonszámát és leírja, hogy 17.30-ra értem jön. Így van még félórám egyedül, enyém az egész épület. Persze lesz belőle háromnegyed is mire ideér, mert előtte felvesz mindenkit akit reggel lerakott, de azért én már harminckor kint ülök a campus előtt, ülök a lépcsőn és olvasom a TótaW "Dologozz Helóta" címü indexes cikkének szokatlanul-egyöntetűen értelmes  hozzászólásait. (Na!)

Az öreg először pénteken jött oda hozzám. Rossz fogú biztonsági őr-portása a modern épületnek. Ilyenkor fél hatkor már csak ketten vagyunk: Ő és én a Vajkouzsen. Belenézett a cikkbe, mutattam neki a görög zászlót -  helyzetükre célozva a föld felé - fordítva - mutogattam hüvelyujjal az OK jelzést. Nem tudom megértette - de intett, hogy olvassak tovább. Közben odajött  mögém az addig egy fekete toyota corollát fényesítő sofőr és valamit beszéltek - talán a görög helyzetről, talán rólam.  Jött a busz - hazajöttem.



Ma már a földszinti előcsarnokban találkoztunk. Ötliteres elektromos aluminium teafőzőt dugott be éppen egy vasalózsinórral az egyik oszlop alján lévő konnenktorba. Hangos "Nihao"-t köszönve oda neki léptem ki az épületből.Szokás szerint leültem a lépcsőre - laptop kinyit - explorer rögtön kivág valami hibaüzenttel, ugrott az induálás előtt letölött új ötszáz hozzászólás a TótaW cikkhez. Pedig most sem jön a busz.
Az öreg már ott állt mellettem. Becsukom a laptopot, felállok mellé. Napközben szétszakadt az új övem csatja, ki is dobtam az egészet, haszontalan már. Egész nap a gatyámmal kinlódtam, most is azt húzogatom felfelé. Végigmér tetőtől talpig elismerően, majd széltében is és mutat a nadrágomra is: nagy vagyok.
Szemében a kérdés: Mennyi? Mutatom az ujjaimon: 190 cm. Válaszul ő is megmutatja a 170 cm-t.
Ezután, hogy folytassuk a társalgást mutatom a súlyomat: 125 - ez van papa, Piedone Nanjingban ...
Ezt már nehezebb dekódolni ezért tenyérebe írásba váltunk.

Tiszta-egyszerű szemével rámnéz és mintha én is kínai lennék elkezd beszélni hozzám. Leveszi a tányérsapkát - mint a tüzoltó keresztapámé volt gyerekkoromban, de látom az övében még hajzsíros újságpapír is van. Beszél hozzám de nem értem. Mondom is neki. Tovább mondja. Kérdez valamit. "Niga" felelem. Ez egy  vagány chinese kifejezés, a "You know, You know - Tudod, tudod "-ra használják. Picit jobb de mégiscsak jobb lett volna ha megtanulok pár óra alatt egy nagyon alap konyha-kínait.

Állunk egymás mellett, végül bal cipőm mellé teszi az ő belebújós világosbarna hasítottbőr cipőjét.
A közel kétméteres magasságomhoz képest elég kicsit lábam van.
Írom a tenyerembe, hogy az enyém 43-as. 41 - írja válaszul.
Jön a busz, búcsúzkodunk. Szerintem nekiadom majd az egyik pirosmogyoróst amit ajándékba hoztam.

 update:
ma kinai kollégákkal vártunk a buszra. Ők fényképeztek le és fordítottak is.
Kértem, hogy mondják meg az öregnek, hogy kedvelem. Bólintott rá, aztán
láttam az mesélte a kínai kollégának, hogy egymáshoz mértük a lábunkat ...

2010. május 8., szombat

Kovi Asia Casting



Mindenkivel külön is le kellett fényképezkedni, majd a végén együtt :

2010. május 7., péntek

Travolta

Péntek délután hazafelé, rajtunk kívül szinte senki sem volt a kisbuszon : a tejeskávészinű toyotát hétközben megtöltő külföldiek hazarepülhettek napközben. Hétágra sütött a nap ma délután Nanjingban, szikrázott a Jangce is miközben áthaladtunk felette.  Fél hét körül  a szállodához megérkezve még rákérdeztem a recepción, hogy  hétvégén meddig lehet reggelizni és éppen indultam fel, amikor meghallottam, hogy kicsit távolabb a szálloda földszinti éttermében a Here Comes the Sun-t játszák.

Ehhez a péntek délutáni, lusta elő-hétvégi hangulathoz különösen jólesett most ez a nóta, az élményhez még hozzátett amikor megláttam, hogy a vendégekre váró pincérfiú a háttérben, az oszlop mögött igazi átéléssel nyomja a bugit.

 

Here comes the sun (Tommy Emmanuel)

2010. május 6., csütörtök

a tanultság ára, kínai humor

Munka után kilépve a hotelből rögtön belebotlottunk egy stricibe.
Átnyújtott két kártyát és megkédezte akarunk -e szexet most azonnal ? (Tőled haver? nem...)
'Mer lenne rá lehetőség xxx Juan. Azért ennyi, mert a lány a nanjingi egyetemen tanul. Természetesen elhajtottuk de ha tudok kínaiul úgy megkérdeztem volna, hogy "bölcsész vagy gépész?"

Itt is szembesülök vele, mint már annyi helyen a világon, hogy a magyar humort nagyon ritkán értik más országból valók. Bár lehet, hogy csak az
én beteges viccelődésemre nincs vevő külföldön.
Mondok egy példát. Tegnapelőtt egy kantoni étteremben vacsoráztunk a kollégáimmal. A város szórakozóhelyekről híres 1912 nevű negyedében található a prominensebbek közé tartozó étterem. Itt sem akárhol fent a második emeleten egy külön szobában terítettek nekünk. Külön pincérünk volt végig, roszarcú, csibész kinézetü gyerek akitől semmit nem vennék. Szertartásosan elősször a főnökasszony fogadott bennünket, leültünk a szobában található egyetlen körasztal köré.
Ekkor készült ez a kép:




A középső csávó egy aranypofa, segítőkész-intelligens-szerény rendszergazda de ha gengszterfilmet csinálnék biztos szerepet kapna benne. Szóval így leülünk, még mindenki csendben nézeget, én pedig megmárosodva a hely hangulatától és a helyzettől nem bírtam kihagyni és szót kértem:

- Uraim, akkor beszéljük meg a területek felosztását  !

Nem jött át nekik a poén. Miután két mondatban elmondtam miért mondtam akkor mosolyogtak kicsit, biztos udvariasságból - de ennyi.

2010. május 5., szerda

folyó ügyek

A Jangce tekintélyt parancsolóan széles.




Amikor elősször hajtottunk át rajta a munkábamenős busszal még mérlegeltem, hogy talán picit szélesebb mint a Duna Pestnél. Aztán mentünk 2 kilométert és kiderült hogy ez csak az egyik ága volt, egy szigetre hajtottunk be és a második ág a sziget túloldalán már ennek a majd a duplája volt. Intenzív hajóforgalom, a parton rakodódaruk erdeje, akár egy tengerparti kikötőben.

Ugyanolyan hid vezet át rajta mint a Colbert (Megyeri) híd otthon.

Elnézést a hölgyolvasóktól (ha vannak), de lassan beszélnünk kell Kula-bácsiról is. Az angol wc-k száma is a Fehér Zorro-k számával mutat korrelációt. Még egy pizzaHut-ban vagy KFC-ben is pottyantós van. Ahogy elnézem a melósokat miközben várunk a hazafelé menő buszokra és körben bagózva beszélgetnek a füvön,közben olyan mélyre guggolnak, hogy szerintem egy félcollos csőbe is bele tudnák irányozni Kula bácsit.

Mert bizony célozni kell, nem mindegy a pozició, ahonnan állva leerszkedünk: túl előre állva olyan helyre sikerül ahová nem ér el a vízsugár, túl hátra állva pedig miután gyanus lesz, hogy nem hallottad a csobbanást - realizáljuk, hogy Kula bácsi a padlón landolt.
Ezenkívül még biztos furcsa lehet nekik, hogy a wc-ből kijöve kézmosás közben fél percet forgolódok a tükörnél, nézem, hogy az ingemet, nadrágomat nem -e ... ... ... ?

Megvolt a második ebéd, akinek ez mond valamit : Vízműves szinvonal volt ! Majd lesz később egy méltató poszt a csodálatos Vízmüvek étteremről a Dózsa György út/Váci út sarkon.

Úgy megyünk oda ebédelni egyre bővülő remek kis csapatunkkal, mint a költők a kilencszázharmincas években Párizsba a nyugati szellemért.

Vissza a mai ebédhez: ettem megint börtönrizst (OK), csirkét-zöldséggel(OK), sertéssültet ( OK + Vizmuvekben is megállná a helyét, akár a konyhafőnök ajánlataként is ) és mogyorós csirkét ( dettó, egyszerüen fantasztikus ize volt ) Pont a bejárat melletti oszlopban ültünk, így a húsz perc alatt volt látnivaló a sorbanállóknak, nézték hogy eszik pálcikával a Guodzsüjen (hazátlan: így hívják a külföldit)
Később, hogy gyorsítsam az eseményeket elővettem egy kiskanalat és azzal fejeztem be a tökéletesnek mondható ebédet.
Bravó Kína, érik az első vörös Michelin csillag !

Megismerkedtem ma reggel egy New York-i faszival, Jerel-nek hivják és hét éve itt él. Most épp ennél a cégnél dolgozik mint business coach. Angolra és üzleti viselkedésre tanítja a kollégáimat. Nagyon jót elbeszélgettem vele visszafelé ebédről, mesélte, hogy tud tanitani viselkedést de hiányzik az itteni emberekből a szenvedély, tudják játszani amit megtanulnak de nem belülről jön. A táncot emlitette példának, diszkókban nagyon profin tancolnak a csajok csak éppen az átélés hiányzik belőle. Én a keleti szexfilmeket hoztam fel neki párhuzamos példaként és egyetértettünk abban, hogy a tánc és a szex sok közös vonást mutat egymással.

Még a sítáborban tanultam tizenöt éve a Herczeg dokitól, hogy egy lány táncát figyelmesen nézve sokminden másra is lehet következtetni.

2010. május 4., kedd

első kínai ebéd a kantinban

Megkérdezték még mikor otthon voltam a kínai kollégáim, hogy mit akarok enni: kinai kantin-ebédet vagy hozassanak szendvicset, KFC-t, Mekit?
Legyen KFC legalább az első héten amig megszokjuk a kinai kaját!
Tehát úgy volt, hogy tegnap KFC-t hoznak nekünk de félreérthettek valamit mert kb az történt, hogy megjelent itt délután egykor a céges sofőr és kivitt minket a városba ebédelni.

Ez olyan kellemetlen volt és mivel tegnap már bekajáltam mindenféle kinai finomságot így ma - egyszer élünk - a kantinba mentem.



Belépve rögtön láttam, hogy itt ritka lesz a villa mint a fehér Zorró.
Fémtálca, mutogatsz és pakolják a kaját: párolt zöldség OK, rizsgombóc belül darálthús OK, 2 db kacsafej (NOK), knédli OK (Cseh-Kinai rokonság?), 1-2 bazonosithatatlan dolog főképp szójából (NOK).
Nagy rizses kondér a kiadópult melletti asztalon,
odacsaptam egy börtönös adagot a tányérra és elkezdtem pálcikával enni.
Nem nagyon röhögtek rajtam, a végén mindannyian nekem adták az almájukat, hogy biztos éhes maradtam. Biztos 'mer nem ettem meg a kacsafejeket.



Kantinból az irodába visszaségálva kérdezgettem a kutya evésről.
Ritka-drága kaja. Főleg Kina déli részén eszik, de azok furcsa népek
mert megeszik a majmot is. Nem mindenféle kóbor kutyákat vágnak le vagy házikedvenceket hanem általában úgy tenyésztik külön evésre a kutyát mint a csirkét vagy a disznót. Tudom ezt mi nehezen vesszük be.
A kollégám evett már: nem is annyira a hús a finom hanem inkább a belőle készült levesnek a leve. A húst ha megeszed átmelegit belülről, mintha alkoholt ittál volna. Az ízét semmihez sem lehet igazán hasonlítani.

Pekingi kacsa a négyzeten

Rájöttem mi a furcsa a nanjingi biciklisben: Nincs rajta lámpa!
Este jöttünk haza taxival és realizáltam, hogy gyakorlatilag kivilágítatlanul suhannak az út szélén vagy vágnak át az akár négysávos úton.

A "The Sunday Times" vásárlás és a kinai erdőben sétálás után ma újabb többéves vágyam teljesült :
ettem Beijing duck-ot, becsületes magyar nevén pekingi kacsát.
( Kinai nyelvlecke: Beijing északi kaput jelent, Nanjing pedig déli kaput )

Kinai kollégáimmal a város legjobb kacsás helyén a Pekingi Kacsa étteremben vacsoráztunk.

Miről is van szó ?

A kacsát felfújják egy biciklipumpával, hogy a bőre elváljon a húsától és ebben a kvázi biosütőzacskóban sütik meg Dagobertet. A húsa isteni puha, a bőre pedig úgy sül barnára, hogy nem szárad ki.

Ezután egy nagy kacsát előre meghatározott módon több mint száz (150?) hajszálvékony filére vágnak.
Ezt persze a szakács évekig tanulja, hogyan kell az állatot tökéletesen megsütni, majd szakértően felvágni.
Vékony palacsintába tekerve eszik - nem is palacsinta hanem inkább mini-tortilla ez:
Ebbe teszel egy-két előzőleg a hozzá járó mártásban megmártott kacsafilét. Mellékerül egy-két vékony forgács kígyóuborka, vöröshagyma, összetekered, ráharapsz és BANG! ÍZORGIA 



Nade a kinaiakkal nem ilyen egyszeru vacsorázni. Ezen kívül ettünk:
- tigrisrákot csípős mártásban
- gyömbéres báránysültet
- nyárson hirtelen sült apró rákokat hurkapálcikán
  ( Azt hiszem ilyeneket már láttam egy Vizipók-Csodapók epizódban )
- sült rizst kacsatojással megsütve
- valami gombás ételt.
- tojásos - rákos  pirított rizs.
- kacsalevest

Erről a levesről egy szót: Mondták a kinai fiúk, hogy a kacsánkról levágták a húsos részt és ami maradt csontos azt kihozzák levesnek. Nagyon híres leves tették hozzá.
Kihoztak egy tálat, benne a kacsánk csontjai - ezért jár a két pont - de a levesnek határozottan mosogatóvíz színe és állaga volt.
Én addigra már annyi mindent összeettem, hogy minden mindegy alapon megkostóltam a levest, és milyen jól tettem: valami isteni íze volt !

Kedves magyar háziasszonyok,
Ime a marhahúsleves (hullatea, copyright id. Schirilla ) alternatívája a nanjingi kacsaleves:



Ittunk még náhány kínai sört és egy egész üveg gyönyörü agyagkorsóba csomagolt kinai pálinkát.
Fizettunk ezért négyen összesen 12000 forintnak megfelelő Juant.
Borravalót természetesen nem fogadtak el egy fillért sem. Ezt már megszoktuk egy nap alatt,
hogy a taxis nem veszi el a 2 Juant ha 30-bol kersz vissza, a Pizza Hutban a felszolgalo sem kéri
a szerény 5 %-os borravalót. Még én éreztem magam roszul tegnap mert feljött egészen a szobámig a
lifttel velem a recepciós, kinyitotta az ajtómat, betolta a bőröndömet és kellemes ittartózkodást kivánt.
Kerestem a pénztárcámat, adok neki 20 Juant a kozonségkapcsolatok ápolása végett, de szempillantás alatt eltünt. Talán így volt jó: lehet, hogy infarktust kapott volna, ha meglátja a huszast.




2010. május 3., hétfő

Vízgőz és majális

A repülőút különösebb esemény nélkül telt. Balti tenger - Szentpetervar - Moszkva - Szibéria - Mongólia útvonalon repültünk.

Az Urált keresztezve átrepültünk az őshaza felett. 
Ríszpekt Árpád népének, hogy ilyen messziről át tudtak lovagolni a Kárpát medencébe.
Kinába érkezve  Rocky4 - Sztelón megérkezik Oroszokhoz repülőtér - fíling. Merev arcú katonák vigyázban. Egyikre rábólintottam. Visszabólintott. Kiérve a csarnokból a levegőre harminc fokos nyári meleg fogadott, ahogy kiléptünk a csarnokból. Mint ferihegyen a reptér előtt a diszpécserpultnál kaptunk egy taxit. Öreg jószág - zöld kinai gép, taxisofőr plexivel elszeparálva. Szót nem beszél angolul.
(Mai nap négy taxiban ültünk , senki sem beszélt angolul. Ha kérdezel valamit akkor azt mondják "yes")



Elindultunk az autópályán be a városba, egyórás út várt ránk.
Viszont eddig Kína semmi különös, mintha a régi Csehszlovákiában járnék Brno és Ceske Budejovice között.
Indiában járt emberektől hallottam az "indiaszagról", a fűszerek illatáról ami összekeveredik a melegben utcán élő emberek szagával és adja a jellegzetes és összetéveszthetetlen indiaszagot.
Aki evett már rákos csipszet annak van fogalma róla, milyennek képzeltem el a Kina szagot korábban. És hirtelen elkezdtem érezni! Talán a sofőrből jön, vagy a kocsiból, esetleg a vizekből amik mellett elhaladtunk nem tudom, de a Csehszlovákia-érzés helyét kezdte átvenni a rákillatú Kina.

Aztán megláttam a füstöt: A kina szag valójában a felforrt hütőviz volt ami a szellőzőnyilásokon elkezdett beszivárogni az utastérbe.



Sofőröm mandarin káromkodással adta tudtunkra a gixert, majd az autopályán leállva, motorháztető fel és két lityó hideg desztillált? viz utántöltésével próbálkozott első körben. 

Nem adta fel, hogy minket elvigyen a hotelbe, pedig a legjobb az lett volna ha ott trélert hivat. Ehelyett fele sebességgel a leállósávban  haladva közelitettük meg a várost és amikor az autó rángatni kezdett, csak levette a gyújtást és gurultunk a lendületből, közben hült a motor. Menet közben gyújtás rá mint az ifjú Anakin tette az SW1 emlékezetes podrace versenyében és pár kilométert mentünk megint mig újra elkezdte a kocsi a rángatást. Három-négy ilyen széria után azonban feladta és intett, hogy vége. Index, utolsó lendülettel legurultunk az autópályáról majd már az út szélén állva leintett egy kollégát.
Így - váltott lóval értük el a szállodát.



Hotel az tip-top: szoba tágas, fürdőszobában nagy zuhanyzó + fürdőkád is van. Ajándék ásványvíz minden nap - mert jobb nem kisérteni a fertőzést, ajánlott fogat sem csapvizzel mosni. Zuhany után két óra ájulásszerű alvás, amit a repülőgépen aludtunk az nem volt túl sok. Kollégámnak aki a héten szintén itt dolgozik a mai nap volt egyedül lehetősége, hogy nanjingi múzeumokat, híres helyeket megnézze, mert egyébként mire befejezzük este a munkát ezek már bezárnak.
Kilépve az utcára rögtön megtapasztaltuk milyen is a kinai járda, ahol mindenféle két-háromkerekü biciklik, motorok a gyalogosok között cikáznak, hol jobbról, hol balról kerülnek és mindenki dudál.
Más reflexek kellenek ide! Közben meglátom életem első riksáját. 
Emberek egy részén maszk de a levegő nekem meglepően tiszta, lehet, hogy csak Jacko rajongók, bár nem moonwalk-olnak. 
Meleg van, ezerrel süt a nap. Most-itt érzem elősször, hogy egy teljesen más világba kerültünk. Taxiba ültünk, először a Konfuciusz templomot és környékét szeretnénk megnézni. Ott hatalmas tömeg az utcákon. A háromnapos május 1 utolsó napja van, mindenki az utcákon. Majálisoznak. Az emberek egy része leplezetlenül bámul, mint amikor mi láttunk elősször négert. Van aki közös fényképet szeretne. 
Kifőzdék sora és szag nem michelin csillagos.
Másik utcában állatkereskedések egymás mellett. Elég méltatlan körülmények között összezsúfolva kis kalitkákban nyulak, kutyák, macskák, kis malacok és akváriumokban rengeteg díszhal.

Ekkor már olyan erősen sütött a nap, hogy létrejött az első kínai üzlet, egy fehér baseball sapkát alkudtam le ügyetlenül, de legalább a napszúrás már nem fenyegetett innentől.









Konfuciusz Tempom:


Voltunk még egy csoda helyen: Dr. Sun Yat-sen mauzóleumában, ahol én a pilis kiránduló életemben elősször, kínai erdőben sétáltam -
de ez legyen már egy másik bejegyzés...




2010. május 2., vasárnap

tranzitutas

... Budapest: szitáló eső, de a hajam tökéletes.
Frankfurt: erős szél, de a hajam még mindig tökéletes ...

A sas leszállt.
Repültem már ide vagy tizenötször de most vagyok először életemben tranzitutas Franfurtúróban.
Négy és fél óra múlva felemelkedik velünk a gépsárkány, hogy aztán
holnap kora reggel megérkezhessünk a kínai hétfő délbe.

Hoppá: vasárnap van ! Bepróbálkoztam és sikerrel magamévá
tettem életem első "The Sunday Times"-át. Pesten eddig bárhol próbálkoztam elhajtottak: nem merik megrendelni a méretében és tartalmában is inkább könyvnek mint újságnak tekinthető hétvégi kiadást mert félnek, hogy rajtuk marad.

A frankfurti repülőtéren mindig eszembe jut az urban legend mely szerint idősebb British Airways pilóta a torony segitségét kérte egy alkalommal, hogy hol találja azt a kaput ahová el kell gurulnia a leszállás után.
Arrogáns német kioktató válasz érkezett vissza: Nem igaz, hogy ilyen nulla pilotákat küldenek ide, akik ennyire nincsenek tisztában a repülőtér felépítésével, kész csoda, hogy idetaláltak !

Pilóta kimérten udvarias válasza: Nem elősször járok itt ezért semmi problémát nem okozott a repülőtér megközelítése. Viszont, amikor utoljára itt voltam nem szálltam le csak kioldottam a bombákat és húztam a csíkot. :)

2010. május 1., szombat

Öt mu

Pao Csü Jin: Vers a tavon

Öt mu kertem,
tíz mu házam,
körötte tó,
sűrű sás van.
Kicsi? Nem baj!
épp jó nekem:
elég sima
fekvőhelyem.
Ház, kert, csónak,
híd azontúl:
van benn bor, könyv,
dal, selyemhúr.
Vén hó-szakáll
ing-leng benne,
sokat tud; kinn
mire menne?
Helyet lelt hát,
mint madár fát;
lyukban teknőc
tengert nem lát.
Van sziklakert,
színes kavics,
bíbor hínár
hó-lótusz is.
Töltök kis bort,
költök verset,
tyúkok, kutyák
itt lebzselnek
s asszony, gyermek;
holtom, ó, itt leljen meg.

(Weöres Sándor fordítása)


Holnap reggel elindulunk.
A kultúrális forradalom remélem hagyott még valamit ott a tao-ból.
Mi 'azér próbálunk belőle vinni kicsit - haza.

Ui:
Bakatorban (Duna Pláza) Font Gábor 2009-es kékfrankos rozéja eléggé must have.
Frittman után megint egy alföldi borász aki kellemes meglepetést okozott ma.
Ára baráti 1k HUF.