2010. május 21., péntek

egy hosszú nap

Ezt a bejegyzést is vonatról írom, csak éppen már az Esztergomba tartóról. Vége az első itthoni munkanapnak , három perc múlva hat, bennem pedig éjfélt üt a belső óra.

Tegnap tíz előtt kinnt voltam a repülőtéren. Fiatal női taxisofőr vitt ki. A fizetés után megpróbálta volna kivenni a mérlegelésnél 34 kg-osnak bizonyult bálna bőröndömet. Gyorsan megveregettem a vállát, hogy felejtse el, szegény hotelportás is kudarcot vallott vele pedig ő legalább hetvenkilós szomáliai kalóznak nézett ki.

A repülőtér egy nagy csarnoka teljesen ketté van osztva: jobb oldalról indulnak a belföldi járatok, az egyenlőre zárt bal oldaliról a nemzetköziek. Beállok negyediknek a sorban. Előttem mint megtudom három szlovák.
Az egyikükkel - szimpatikus nagyobb darab Svejk kinézetű fiatalember - megbeszéljük milyen zsúfolt Kína, Ő is vidéki mint én: hosszú távon nem bírná az ilyet. Szerencsémre mindig ilyen normális Szlovákkal találkozom,
mint tavaly is egerszalóki bortúránkon a busznyi fiatal szlovák tanár akikkel néhány pohár után megbeszéltük, hogy csak a politikusok keltik a feszültséget, nekünk aztán az égvilágon semmi bajunk egymással.

Megérkeznek a kínai határőrök fegyelmezett sorokban vonulva. Közben lesz egy "Miles and more" kártyám
a Lufthansától. Jól jön majd rá a 9000 kilométer ami most jön. Kár, hogy nem az út előtt csináltattam még Frankfurtban vagy Pesten. Nyílik az ajtó, mi is mehetünk már. Hát nem tolonganak az utasok, alig néhányan lézengünk a nemzetközi váróban. Van még hatvan Jüanom, igyekszem hasznosan elkölteni, így bidzsu Tsingtao sört veszek rajta.

Indulás előtt még egy gyors WC. Hárman vagyunk a helységben.
Muszáj lesz elbúcsúzni kínai módon: Harákolok kettőt és egy betyárosat köpök a kukába.
Rómában élj úgy mint a rómaiak...

Beszállás. A helyemen két kínai hölgy fogad, nem -e cserélném el a helyemet az egyikükkel, hogy egymás mellett tudjanak ülni? A székemet még az indulás előtt lefoglaltam a visszaútra is: nem a szárnynál, ablak mellett, jobb oldalt Ázsiára nézve nem a tengerre. ( Nem tudtam még, hogy Szibérián keresztül repülünk )
A hölgy helye is ablakhoz szól ? - kérdezem. Yes-Yes ablakhoz ! Kérem a jegyet, megnézem.
Bent ül középen a hatos ülések között. Hát lányok nem cserélünk ! Pofákat vágnak...

Megkapom a Warsteiner sört, Whiskey jéggel. Jön az ebéd is. Megnézem újra a remek új Clooney filmet
az Up in the Air-t. Olvasok pár fejezetet a bekészített könyvből.
Csányi Vilmos nagyszerű írásában az ember - állat hasonlóságról, különbözőségről olvasok.
A csimpánzlány szexszel honorálja ha kaját kap a csimpánzfiútól.
A verekedő hímek megbékítésére, lenyugtatására is használják ezt az ősi női praktikát.
A dominancia kérdése az állati csoportokban kulcsfontosságú. Az emberszabású majmok átlagosan félévente megverekszenek, mert ennyi idő múlva már csökken az előző verekedés emléke: ki is - miért is domináns.
A csirkék átlag kéthetente rendeznek hasonló verekedést : ennyi ideig tudnak emlékezni.

Egy holland filmet nézek még: Soul Kitchen - Lélek konyha. Görög fiú lepukkant étteremet próbál vinni, persze előjön vastagon a balkáni életérzés. Macskaj és Valami Amerika között félúton.
Nem rossz, és a mi Gryllus Dorkánk is játszik a filmben. Lassan telik az idő, de azért telik. Valamit alszom néhány Disney mese közben.

Kínai rizsföldek :



Mongólia felülről:



Hét közben szerintem a sok légkondi meg a leengedett ablakú taxi miatt meghűltem.
Ráhúzódott előbb kicsit a homlokomra, aztán a fülemre. Készültem rá,  hogy így a leszállás nem lesz vidám.
Hát nem volt : azt az utolsó órát nem kivánom vissza, majdnem levettem a füleimet. És tudtam, hogy ezt még egyszer el kell játszanom a budapesti leszállásnál.

Kisebb gyalogtúrának beillő távolságra indult a kínai géptől a pesti. Félsüketen, álmosan ballagtam át az A30-hoz. Felszáltam a gépre, kértem egy párnát a légiutaskisérőtől és elaludtam. Arra ébredtem, hogy bemondják: mindjárt leszállunk Ferihegyre. Szerencsére a második leszállás nagyrészét átaludtam.
Leszállás után még eltelt félóra míg ki tudtunk szállni a gépből, újabb húsz perc mire meglett a bálna.
Innentől már könnyű és jó volt: Timó várt az érkezési csarnokban, aznap Pesten aludtunk. Persze hajnalban felébredtem. Ment volna a kis kínai dolgozni. Beletelik 2-3 napba míg átállok. Lényeg a lényeg: Itthon újra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése