Amikor elősször hajtottunk át rajta a munkábamenős busszal még mérlegeltem, hogy talán picit szélesebb mint a Duna Pestnél. Aztán mentünk 2 kilométert és kiderült hogy ez csak az egyik ága volt, egy szigetre hajtottunk be és a második ág a sziget túloldalán már ennek a majd a duplája volt. Intenzív hajóforgalom, a parton rakodódaruk erdeje, akár egy tengerparti kikötőben.
Ugyanolyan hid vezet át rajta mint a Colbert (Megyeri) híd otthon.
Elnézést a hölgyolvasóktól (ha vannak), de lassan beszélnünk kell Kula-bácsiról is. Az angol wc-k száma is a Fehér Zorro-k számával mutat korrelációt. Még egy pizzaHut-ban vagy KFC-ben is pottyantós van. Ahogy elnézem a melósokat miközben várunk a hazafelé menő buszokra és körben bagózva beszélgetnek a füvön,közben olyan mélyre guggolnak, hogy szerintem egy félcollos csőbe is bele tudnák irányozni Kula bácsit.
Mert bizony célozni kell, nem mindegy a pozició, ahonnan állva leerszkedünk: túl előre állva olyan helyre sikerül ahová nem ér el a vízsugár, túl hátra állva pedig miután gyanus lesz, hogy nem hallottad a csobbanást - realizáljuk, hogy Kula bácsi a padlón landolt.
Ezenkívül még biztos furcsa lehet nekik, hogy a wc-ből kijöve kézmosás közben fél percet forgolódok a tükörnél, nézem, hogy az ingemet, nadrágomat nem -e ... ... ... ?
Megvolt a második ebéd, akinek ez mond valamit : Vízműves szinvonal volt ! Majd lesz később egy méltató poszt a csodálatos Vízmüvek étteremről a Dózsa György út/Váci út sarkon.
Úgy megyünk oda ebédelni egyre bővülő remek kis csapatunkkal, mint a költők a kilencszázharmincas években Párizsba a nyugati szellemért.
Vissza a mai ebédhez: ettem megint börtönrizst (OK), csirkét-zöldséggel(OK), sertéssültet ( OK + Vizmuvekben is megállná a helyét, akár a konyhafőnök ajánlataként is ) és mogyorós csirkét ( dettó, egyszerüen fantasztikus ize volt ) Pont a bejárat melletti oszlopban ültünk, így a húsz perc alatt volt látnivaló a sorbanállóknak, nézték hogy eszik pálcikával a Guodzsüjen (hazátlan: így hívják a külföldit)
Később, hogy gyorsítsam az eseményeket elővettem egy kiskanalat és azzal fejeztem be a tökéletesnek mondható ebédet.
Bravó Kína, érik az első vörös Michelin csillag !
Megismerkedtem ma reggel egy New York-i faszival, Jerel-nek hivják és hét éve itt él. Most épp ennél a cégnél dolgozik mint business coach. Angolra és üzleti viselkedésre tanítja a kollégáimat. Nagyon jót elbeszélgettem vele visszafelé ebédről, mesélte, hogy tud tanitani viselkedést de hiányzik az itteni emberekből a szenvedély, tudják játszani amit megtanulnak de nem belülről jön. A táncot emlitette példának, diszkókban nagyon profin tancolnak a csajok csak éppen az átélés hiányzik belőle. Én a keleti szexfilmeket hoztam fel neki párhuzamos példaként és egyetértettünk abban, hogy a tánc és a szex sok közös vonást mutat egymással.
Még a sítáborban tanultam tizenöt éve a Herczeg dokitól, hogy egy lány táncát figyelmesen nézve sokminden másra is lehet következtetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése