Kex

"A zene önmagában még nem volt érdekes csak a tánchoz kellett
A szöveg sem számított Be bop a lula she's my baby
Az előadókat táncdalénekesnek nevezték még sokáig
Zenekart csak az össztáncra hoztak
Ahol Rudi bácsi nővére Trudi bácsi zongorázott
Egy-két-há egy-két-há röpsasszé és kimaradtam innen is

Akármelyik magyar szövegnél sokkal izgalmasabb volt
Amikor a Kex játszott össze vissza mindenfélét kamu angollal
A muzsika a közös játék öröme az énekes arcjátéka gesztusai mozgása
A cselló és zongoraszólók az áradó szabadság és humor
Szöveg nélkül is magával ragadott bennünket

Csillagok ne ragyogjatok
Csillagok megvakulok
Mellettem elsuhan az idő
Angyalok bújnak elő

Karomra szállt egy apró ember
Kérdezte, mit keresek itt
Nem tudtam megmondani neki
Gondoltam pedig valamit

Csak rajzolom miről álmodom
És leírom mire gondolok
Nem én vagyok nem én vagyok

Szabad szellemet és pimasz bohócságot ontottak magukból
Düh és kétségbeesés nélkül lázadtak
Kisebbségi érzést palástoló gúnyt értetlenséget keltve kollégáikban
Megmagyarázhatatlan és mindent elsöprő mámort tudtak kelteni

Ő az én kanapém az én kanapém
Ő szebb mint én Ő az én kanapém

Ez nem volt vicc komolyan gondolták
És láttam kopott piros bársonyán
A miniszoknyában verdeső szempillangót
A lábánál horkoló kutyust
Nagypapát pipával
Beszélgető barátokat
Lehangolódott gitárt
Megelevenedett a szoba aztán az egész ház
Szellemek tündérek manók
Ő szebb mint én és csak azért mert az én kanapém
De én is szép vagyok és mindenki körülöttem
A zenekar
A közönség
Az otthon ücsörgő szülők
A könyvek amiket nem kell elégetni
A képek a falon
A kiszáradt szökőkút lassan porladó szobra a kertben
A liliomok a kőkerítés mentén"

(Hobo: Csavargók Tízparancsolata  - részlet)