A kisvárosi Hobbit feljegyzései

Nihao !

Úgy döntöttem, hogy ezt a blogot megtartom a kinai élményeknek.
Azt amit ezen kivül szeretnék megosztani azt máshol teszem, más név alatt.

Ha lehetőségem lesz és megyek még Kinába vagy máshová és elém hoz az élet valami érdekeset azt természetesen ide fogom írni.

A következő helyen leszek megtalálható :

www.kisvarosihobbit.freeblog.hu

Stay tuned :)

álruhában

Ma ebédidőben a Dráva utcai kínaiba indultunk. Leérve a Váci 33-ból az aluljárón át jövünk fel.
Felérve a lépcső tetején, a trolimegálló előtt Mátyás Király jön szembe.
Most találkoztunk először személyesen, napszemüveget viselt  - álruhában volt. Bólintottam neki és visszabólintott. Biztos lefülel és megbüntet ma egy-két galád kereskedőt.

A Dózsa György úti metró aluljárójában szerencsére  nem ilyenek vannak, a zöldségest külön ajánlom - fantasztikus fazon. Van, hogy énekel a rádióra és őszintén kíván szép napot.

A kínaiban a hölgyektől egy szimpla "Nihao" barátságos áron extra adag ebédet és rokonszenvet eredményez.
Ennyi az egész, Sie-Sie a tányér meleg ételért és a "Szantyien" búcsúzóul. Három kínai szó.

szumma

Pár nappal később miután az élmények már ülepedtek egy kicsit.
Na milyen volt Kína?

Nagy. A magyar, vagy mondhatom európai mértékhez szokott térképolvasási reflex nemegyszer megtréfált. Elindultunk egyik este a Jangcéhoz a vasútállomástól. 3-4 km. Egy óra múlva ott vagyunk kényelmesen.
Még két óra múlva sem voltunk sehol. Besötétedett és a járdán a korláthoz tapadva gyalogolva védtük az épségünket. A robogósok, biciklisek nemegyszer spontán pacsit adva húztak el mellettünk - kivilágítatlanul természetesen.

Finom. Más a fűszerezés, mindig kicsit más az elkészítés de a végeredmény az esetek 90 %-ban ínycsiklandó fogás. Amennyire lehet megtartva az étel természetes ízét, fűszerrel nem elnyomva hanem jobban kihozva azt. Nem fogom elfelejteni az első pekingi kacsát, a sült rákot, a nyárson sült bárányt, zöldséges tésztát a köpködőben. Végre az európai szállodák ehetetlen egyen-tojásrántotta tömbjei után mesterien elkészített omletteket ehettem. Magában egy tükörtojásnak is fantasztikus íze volt. Tudom, hogy amerikai hozomány, de most ettem először fahéjas bundáskenyeret. Ez is nagyon finom volt reggelire.
Tanácsom az utazóknak, hogy bátran kostóljanak meg ismeretlen dolgokat. És a TEA. De erről már írtam egy egész posztot. A sok teán kívül hoztam haza üveg teáskannácskát, porcelán teaforrázó csészét fedővel, többfajta teáscsészét és egy rózsafából készült teatálcát is. Már több szeánszunk volt itthon, még az út elején vagyunk de eddig nagyon bejövős.

Zajos. Mindig szól valami. Még a liften is megy a tv. Az utca az autókkal, motorosokkal, biciklikkel, riksákkal és egyéb tatuini közlekedési eszközökkel. Vigyázni kell hol áll meg az ember, nemegyszer kellett hátraugranom mert jött a biciklis horda. A sávok csak fel vannak feste a szokás kedvéért, de összevissza kerülgetik egymást, simán beáll egy kétsávos útra egymás mellé négy jármű is. Index helyett duda minden esetben. Duda jelentései megfigyelt gyakorisági sorrendben:
1. Jövök! 2. Itt vagyok! 3. Vigyázz! 4. Anyád!

Vengégszerető. Egyetlen negatív élményemmel kezdem: Egy laktanya előtt az ügyeletes kínai GI-JOE kinézett az ablakon, villámló szemmel rámnézett majd köpött egy hosszút. Ezt leszámítva mindenhol kedvesen, érdeklődően fogadtak. Tudom mi sem vagyunk ezzel a topon de elképesztő mértékben nem beszélnek angolul.
Érdemes még itthon lementegetni vagy kínai ismerőssel készítettni egy segítségtáblát. Az enyémen rajtavolt kínaiul, kis térképpel a nanjingi-sanghai repülőtér, szálloda és hotel címe.
Ezen kívül a következő dolgokat kértem kollégáimtól, hogy írják le:

pekingi kacsa
mogyorós csirke
pirított tészta
  rákos
  zöldséges
  sertéshúsos
hideg sör
ásványvíz

Ezt találtam ki végszükségletre ha máshogy nem tudunk ételt rendelni.
Csak rámutatok és hozzák. Szerencsére egyszer sem kellett használni.
Vannak éttermek amik kivülről nagyon ótvarul néznek ki de mégis tiszta, rendes ételt adnak. Nekem nagyon érzékeny gyomrom van, de a két és fél hét alatt semmi bajom nem lett ételtől. Mindenhol kedvesen, udvariasan szolgáltak ki, láthatólag örültek neki, hogy ki akarjuk próbálni a kínai dolgokat. Sokszor miután kihozták a kaját, oldalról nézték megesszük -e vajon? Furcsa, de úgy tünt vasárnap este kilenckor bezár az éttermek egy jó része.


Szokás szerint utolsó pillanatban mentem a legjobb helyre. Ha újra mehetek, hanygolom a belvárost és a legtöbb időt a parkban leszek. Viszem a teámat, nézelődöm és biztosan beállok táncolni.
Ez a park volt a legnagyobb kínai élményem. Nagyobb mint a World Financial Center látványa Sanghaiban.

Kex

"A zene önmagában még nem volt érdekes csak a tánchoz kellett
A szöveg sem számított Be bop a lula she's my baby
Az előadókat táncdalénekesnek nevezték még sokáig
Zenekart csak az össztáncra hoztak
Ahol Rudi bácsi nővére Trudi bácsi zongorázott
Egy-két-há egy-két-há röpsasszé és kimaradtam innen is

Akármelyik magyar szövegnél sokkal izgalmasabb volt
Amikor a Kex játszott össze vissza mindenfélét kamu angollal
A muzsika a közös játék öröme az énekes arcjátéka gesztusai mozgása
A cselló és zongoraszólók az áradó szabadság és humor
Szöveg nélkül is magával ragadott bennünket

Csillagok ne ragyogjatok
Csillagok megvakulok
Mellettem elsuhan az idő
Angyalok bújnak elő

Karomra szállt egy apró ember
Kérdezte, mit keresek itt
Nem tudtam megmondani neki
Gondoltam pedig valamit

Csak rajzolom miről álmodom
És leírom mire gondolok
Nem én vagyok nem én vagyok

Szabad szellemet és pimasz bohócságot ontottak magukból
Düh és kétségbeesés nélkül lázadtak
Kisebbségi érzést palástoló gúnyt értetlenséget keltve kollégáikban
Megmagyarázhatatlan és mindent elsöprő mámort tudtak kelteni

Ő az én kanapém az én kanapém
Ő szebb mint én Ő az én kanapém

Ez nem volt vicc komolyan gondolták
És láttam kopott piros bársonyán
A miniszoknyában verdeső szempillangót
A lábánál horkoló kutyust
Nagypapát pipával
Beszélgető barátokat
Lehangolódott gitárt
Megelevenedett a szoba aztán az egész ház
Szellemek tündérek manók
Ő szebb mint én és csak azért mert az én kanapém
De én is szép vagyok és mindenki körülöttem
A zenekar
A közönség
Az otthon ücsörgő szülők
A könyvek amiket nem kell elégetni
A képek a falon
A kiszáradt szökőkút lassan porladó szobra a kertben
A liliomok a kőkerítés mentén"

(Hobo: Csavargók Tízparancsolata  - részlet)

egy hosszú nap

Ezt a bejegyzést is vonatról írom, csak éppen már az Esztergomba tartóról. Vége az első itthoni munkanapnak , három perc múlva hat, bennem pedig éjfélt üt a belső óra.

Tegnap tíz előtt kinnt voltam a repülőtéren. Fiatal női taxisofőr vitt ki. A fizetés után megpróbálta volna kivenni a mérlegelésnél 34 kg-osnak bizonyult bálna bőröndömet. Gyorsan megveregettem a vállát, hogy felejtse el, szegény hotelportás is kudarcot vallott vele pedig ő legalább hetvenkilós szomáliai kalóznak nézett ki.

A repülőtér egy nagy csarnoka teljesen ketté van osztva: jobb oldalról indulnak a belföldi járatok, az egyenlőre zárt bal oldaliról a nemzetköziek. Beállok negyediknek a sorban. Előttem mint megtudom három szlovák.
Az egyikükkel - szimpatikus nagyobb darab Svejk kinézetű fiatalember - megbeszéljük milyen zsúfolt Kína, Ő is vidéki mint én: hosszú távon nem bírná az ilyet. Szerencsémre mindig ilyen normális Szlovákkal találkozom,
mint tavaly is egerszalóki bortúránkon a busznyi fiatal szlovák tanár akikkel néhány pohár után megbeszéltük, hogy csak a politikusok keltik a feszültséget, nekünk aztán az égvilágon semmi bajunk egymással.

Megérkeznek a kínai határőrök fegyelmezett sorokban vonulva. Közben lesz egy "Miles and more" kártyám
a Lufthansától. Jól jön majd rá a 9000 kilométer ami most jön. Kár, hogy nem az út előtt csináltattam még Frankfurtban vagy Pesten. Nyílik az ajtó, mi is mehetünk már. Hát nem tolonganak az utasok, alig néhányan lézengünk a nemzetközi váróban. Van még hatvan Jüanom, igyekszem hasznosan elkölteni, így bidzsu Tsingtao sört veszek rajta.

Indulás előtt még egy gyors WC. Hárman vagyunk a helységben.
Muszáj lesz elbúcsúzni kínai módon: Harákolok kettőt és egy betyárosat köpök a kukába.
Rómában élj úgy mint a rómaiak...

Beszállás. A helyemen két kínai hölgy fogad, nem -e cserélném el a helyemet az egyikükkel, hogy egymás mellett tudjanak ülni? A székemet még az indulás előtt lefoglaltam a visszaútra is: nem a szárnynál, ablak mellett, jobb oldalt Ázsiára nézve nem a tengerre. ( Nem tudtam még, hogy Szibérián keresztül repülünk )
A hölgy helye is ablakhoz szól ? - kérdezem. Yes-Yes ablakhoz ! Kérem a jegyet, megnézem.
Bent ül középen a hatos ülések között. Hát lányok nem cserélünk ! Pofákat vágnak...

Megkapom a Warsteiner sört, Whiskey jéggel. Jön az ebéd is. Megnézem újra a remek új Clooney filmet
az Up in the Air-t. Olvasok pár fejezetet a bekészített könyvből.
Csányi Vilmos nagyszerű írásában az ember - állat hasonlóságról, különbözőségről olvasok.
A csimpánzlány szexszel honorálja ha kaját kap a csimpánzfiútól.
A verekedő hímek megbékítésére, lenyugtatására is használják ezt az ősi női praktikát.
A dominancia kérdése az állati csoportokban kulcsfontosságú. Az emberszabású majmok átlagosan félévente megverekszenek, mert ennyi idő múlva már csökken az előző verekedés emléke: ki is - miért is domináns.
A csirkék átlag kéthetente rendeznek hasonló verekedést : ennyi ideig tudnak emlékezni.

Egy holland filmet nézek még: Soul Kitchen - Lélek konyha. Görög fiú lepukkant étteremet próbál vinni, persze előjön vastagon a balkáni életérzés. Macskaj és Valami Amerika között félúton.
Nem rossz, és a mi Gryllus Dorkánk is játszik a filmben. Lassan telik az idő, de azért telik. Valamit alszom néhány Disney mese közben.

Kínai rizsföldek :

Mongólia felülről:

Hét közben szerintem a sok légkondi meg a leengedett ablakú taxi miatt meghűltem.
Ráhúzódott előbb kicsit a homlokomra, aztán a fülemre. Készültem rá,  hogy így a leszállás nem lesz vidám.
Hát nem volt : azt az utolsó órát nem kivánom vissza, majdnem levettem a füleimet. És tudtam, hogy ezt még egyszer el kell játszanom a budapesti leszállásnál.

Kisebb gyalogtúrának beillő távolságra indult a kínai géptől a pesti. Félsüketen, álmosan ballagtam át az A30-hoz. Felszáltam a gépre, kértem egy párnát a légiutaskisérőtől és elaludtam. Arra ébredtem, hogy bemondják: mindjárt leszállunk Ferihegyre. Szerencsére a második leszállás nagyrészét átaludtam.
Leszállás után még eltelt félóra míg ki tudtunk szállni a gépből, újabb húsz perc mire meglett a bálna.
Innentől már könnyű és jó volt: Timó várt az érkezési csarnokban, aznap Pesten aludtunk. Persze hajnalban felébredtem. Ment volna a kis kínai dolgozni. Beletelik 2-3 napba míg átállok. Lényeg a lényeg: Itthon újra.

TAO

Nem akartam úgy elmenni, hogy nem láttam a parkot a tóparton. Reggeli előtt fél nyolc körül értem le. Forró nap lesz a mai Nanjingban ezt már most is érezni, bár ez még elviselhető meleg. Sokan vannak a parkban: sétálók, kocógók, bejáratnál vagy husz idős holgy taichi-zik legyezőkkel, nyugdíjasok beszélgetnek az árnyas fák alatt a padon.  Zenét hallok, elindulok a hang irányába: a park egy kis terén gyönyörű muzsikára táncolnak az emberek.

Van aki partnerrel, van aki egyedül de a lényeg ugyanaz. Az érkezők beintegetnek a táncolók közé az ismerősöket üdvözölve. Egy délceg, idős úr aki engem is invitál táncolni meséli, hogy ő már évek óta minden reggel itt táncol. Reggel munka előtt sokan itt kezdenek.
Aki magányos, egyedül van itt minden reggel érintést kap.
Van aki nagy teret jár be a táncával - ami olyan mint egy kungfu koreográfia, az idősebbek egymást átölelve lassan mozogva egyhelyben "lassúznak".

Elindulok vissza a szállodába, indulni kell a repülőtérre de az élmény még hosszú percekig elkisér: olyan ellazult lettem belül mint meditáció után. Régóta nem éreztem ennyire tapintható harmóniát.
Ilyen menyországot szeretnék. Ahol reggel egymással táncolunk a parkban.

Update:
Találtam egy videot a Youtube-on, valaki még márciusban vette fel a parkot. Valószinüleg titokban, mert az én is észrevettem nem szeretik ha filmezik őket, nem bazári majmok ők ! Amikor a legyezővel TaiChi-zó hölgyeket elkezdtem fényképezni ők a tanár vezényszavára egy negyedfordulatot tettek kollektive és máris nekem háttal votak.

Na ki van ezen a videón? Az szemüveges idős úr aki megszólított, invitált táncolni, majd miután továbbra is csak ácsorogtam mulyán odakint, ő időnként széles invitáló mozdulattal mosolyogva odaintett, mutatott a felkért csinos kinai hölgypartnerére: gyere táncolj akár vele is, ha egyedül nem akarsz...

itt a link a videóhoz:
http://www.youtube.com/watch?v=rQ8Ihu2Lvlc

szerelemvonat

Vasútállomás. Bárhol járok, ha tehetem, kimegyek és ott őgyelgek, leülök egy padra vagy egy sör mellé. Nézelődöm.

Voltam kinn Rómában a Terminin, Barcelonában a Placa Catalunya-n, Brusszelben a Centrálon, Helsinkiben is és most legutóbb Münhenben a HoptBanhofon.

Ha már ottvagyok, szeretek vasútállomáson enni valamit - mint a Münchenin a zsömléből mindkét végén leglább zsömlehosszan kilógó kolbászt, Terminin rukkolás panninit.
Helsinkiben, ha Nyugatinak képzeljükbelül, rögtön a főbejárat jobb sarkában van egy pici
kiadóablakos bisztró. Az egyik kis pléh körasztalnál ülve ittam a Lapin Kultát és néztem a lappföldre induló vonatokat. Néha – mint pár hete a HoptBanhof-on is, megkérdezik a vasutasok, hogy hová utazom? Én? Sehová!

Ezt a bejegyzést most a vonaton írom. „Hazafelé” tartok Shanghaiból.
Éppen megálltunk Suzhou-ban ahol új utasok szállnak fel. Hatalmas Samsonite bálnámat otthagytam a kocsi végében, vasutaskisasszonyok kérték hagyjam a legelső ülés előtt, ott van neki hely. Közben azért ki-ki pillantok a peronra nem e húzza valamelyik Jackie Chen az ismerős bőröndöt?

A Kínai vasútállomások, legalábbis a nagy nanjingi és sanghai nem lesznek a kedvenceim között. Ott kezdődik, hogy a peronokra csak az mehet ki akinek jegye van. Akkor is csak katonásan tíz perccel a vonat indulás előtt. Nem lehet csak úgy kimenni a pályaudvarra nézelődni.

Kellett mondanom, hogy a Kinaiak nem budosek, a Suzhouban
mellém ülő fiatalember rácáfol erre. Mit evett ez, kacsabelet?

Közben Charlie énekel az mp3 wurlitzerből. Sokszor halgattam Ghymest a két hét alatt, hoztam Zoránt, Pressert de ami mégis a legjobban áthozta Magyaroszágot a nanjingi szállodaszobába azok most a Kex számok voltak. Zöld sárga - tiszta szívvel -  büdös sajt - elszált egy hajó a szélben – csillagok – család. Hobó mesterei. És ha figyelem, a zene is milyen jó :  a „büdös sajtban” mennyire finom, nem tolakodó díszítések vannak belegitározva már!

A sok kínai után ma „könnyű egészségeset” ettünk.
A World Financial Center aljában egy salátaétteremben ebédeltünk.
Hatalmas adag papajás-garnélarákos-kesudiós salátát ettem és egy
görögdinnye dzsúszt ittam mellé. Finom volt és jól esett  de ez mellé még kell valami hamarosan.
Szédítő erre az éplületre felnézni a tövében állva. Hihetetlenül magas onnan lentről!
Képtelenség az egyszerű kompakt fényképezővel visszaadni a monumentalitását.

Megérkezünk a szpíker szerint „Csancsung” állomásra. Nézzük a kiírást, mennyire tudom már kínai szavakat helyesen meghallani.  Határeset: Chang-Zhou a helyes megfejtés.

 Már tényleg megéheztem. Kínai kollégáktól kaptam ma egy pakkot ajándékba mindeféle kínai  élelmiszerrel. Letesztelek valamit. Szezámmag van ráírva. Extrudált szezámmag ?  Kicsit olyan mint a purhab. Rányomok egy Oreo kekszet. (Ez még a nanjingi hotel ajándéka) Még jó hogy vaniliás karikával és nem pilótával kínáltam meg az ittenieket  – nem tudom ki koppintott kiről de teljesen ugyanolyan a két keksz kinézetre.
( Oreo – Pilóta ) Iszom rá pár korty nongfu spring ásványvizet.

Éhen már nem halunk. Jackie Chen énekel éppen a tv-ben. Egy sportoló sportol rá.

Most az elsőosztályon ülök, itt úgy látszik most nincs propaganda de idefelé a másodikon végtelenhosszan  azt mutatták, hogy milyen überfasza a kínai vasút. Szó se róla, egész pofás filmet dobtak össze a macbook-on szupervonat tervezéstől kezdve az építésen át, aztán hogy kötik a vasbetonkoszorut a melósok a biatorbágyi viadkukton és már jön is a vonat. Ezt leadták négyszer. Előtte valami szórakoztató tv-műsor volt. Kínai Hacsek és Sajó csinált hülyét magából. Utána tenyérbemászóan szórakoztató kínai New Kids on The Block zenekar lép fel. A végén az énekes marad és elkezdi a maga showder klubját. Kinézetre mint a fiatal Rátonyi.
Tinédzser rajongó lány felszaladna virággal de a biztonságiak lefogják.
A fiatal sztár int, hogy engedjék el a kislányt. Csimpaszkodva öleli az énekest, majd még negyedórán keresztül érthetetlen dolgokon évődnek.
Figyelem a többi utas arcát, kivétel nélkül mindenki a tv-t figyeli és fülig érő szájjal mosolyog.

Már Nanjing külvárosában járunk. Ipartelep amerre nézek. Okádják a
kémények a füstöt. Nem füsölnek, hanem okádják a füstöt.

Jó lesz újra magyar levegőt szívni.

Nanjing, végállomás.