Otthon délen

Esztergomi vagyok születésemtől fogva.

2000-től egy rövid hároméves időszakot leszámítva mindig is itt éltem.

Már egy ideje Budapesten dolgozom, napi háromórát töltök utazással de nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy elköltözzek innen. Itt él a családom, de ezen felül van még valami, ami hiányozna még akkor is ha mind elköltöznénk innen.

Jó tizenöt éve történt. Mielőtt dolgozni kezdtem, jártam egy angoltanárhoz, intelligens hatvanas úr akivel óra után néhány percet elbeszélgettünk. Korábban a Világbanknál dolgozott, éveket élt a legváltozatosabb helyeken: európai országok, Amerika, Ausztrál szigetvilág. Mikor abbahagyta és hazaköltözött Magyarországra, családostól Esztergomot választotta új lakóhelyéül.
Egy alkalommal megemlítette, hogy mennyire szeret itt élni. Addigra tudtam már mennyi szép helyen élt, megkérdeztem, hogy mi különlegeset talált ebben a "poros" kisvárosban az Ausztrál szigetvilág után?

Pár másodpercet gondolkodott, majd ennyit mondott:
- Nehéz megmondani, de talán a fények! Elnézek a távolba a Duna felé és szinte szikrázik a levegő. Ettől olyanok itt a szinek mint sehol máshol.

Eltelt több év és kezembe került Hamvas Béla Szellem és Egzisztencia című könyve.

Így ír “Dél és nyugat géniusza” című írásában:

“Az ország délnyugati sarkában bizonytalan határok között fekszik a hely, amely a Duna völgyének minden megszokott helyétől azonnal és felismerhetően elüt. Akármerről közeledjen az ember … váratlanul az előbbihez képest sokkalta világosabbat és melegebbet tapasztal. … a sárga nap fénye megfehéredik, s a meleg tüze könnyűvé, elektromossá válik, - úgy érezni: ez a hely itt inkább a Földközi-tenger tája, mint a Duna völgyének része. Mint ahogy a sötét hajban néha halánték táján vagy homlok fölött világosabb csík szőkén csillog, a szőkébb, fehérebb, világosabb földközi-tengeri táj itt átnyúlik a Karszton, és a Duna-völgy sötétebb színét megfényesíti.
A déli hely rokona Dalmácia, a Provance, Spanyolország, Szicília; közelebb áll Attikához, mint Győrhöz vagy Fejérhez. Somlótól délre a táj háttal áll északnak és szemben a tengerrel: Rómával. Mintha Kemenesalja fővárosa nem Budapest lenne, hanem Athén.
Oda tartozik – nem nyelvben, népben, szokásban, - hanem ennél sokkalta fontosabb és lényegesebb alapon: a Hely Géniusza szerint.

A Földközi-tenger messze túlsugárzik határain és partjain.

A Balaton zalai partján, Veszprém körül van ilyen táj; Baranya megyében igen sok; Buda, de még Esztergom is érzi Dél Géniuszát, nem is szólva Visegrádról vagy Szentendréről. … Dél sugarait még Gyöngyösön és Egerben is érezni. A legészakibb hely, ameddig Dél Géniusza elér: Tokaj vidéke, a bor és nemesi kastélyok helye.

Ez a táj délibb sok olasz vidéknél. Mintha közrejátszana, hogy a tenger messzebb van, ezért a langyos párát és a szikrázó fényt jobban kell szeretnie. Amikor ezt a sarkot az északnyugati szél felhője takarja, megszürkül és nem ismerni rá; mikor aztán a nap süt, elkezd ragyogni, és egyszerre önmaga lesz. Ezen a helyen világosabb a fű, fehérebbek a házak falai és kékebb az ég.”